„Most jogi munkát keresek” - Pataky Klári koreográfus

  • rés a présen
  • 2015. február 26.

Snoblesse

Március 8-án az Én haiku című szólót adja elő Maday Tímeával a dunaPart showcase keretében.

rés a présen: Szerinted a kortárs tánc női műfaj?

Pataky Klári: Inkább férfias szakma. Egyrészt kemény munka, másrészt komoly irányítási feladatokkal jár, nem beszélve a rengeteg szervezési feladatról. Az alkotás persze nagyon érzékeny dolog, bár koreografálás közben ritkán érzem, hogy törékeny női test hordozója vagyok.

rap: A nők problémái viszont rendre megjelennek a darabjaidban. Hogyan lehet mozdulatokra átültetni ezeket?

PK: Az első darabjaimban még nem volt ennyire eltolódva a hangsúly a nők felé. Szabó Csongor – aki minden darabom főszereplője volt korábban – kiment külföldre, és nem tudtam pótolni őt senkivel. A régi darabok lekerültek a repertoárról, és a körülöttem lévő táncosnőkkel kezdtem el dolgozni. Mivel egész életemben mindenféle táncot tanultam, semmilyen mozgásanyag nem volt annyira domináns, hogy befolyásolhasson. Valószínűleg ezért volt számomra természetes a saját formanyelv kialakítása. Szeretem a részleteket, talán ezért aprólékosak a mozdulataim, meg stréber is vagyok, és képes vagyok a végsőkig kutatni a megfelelő megoldás után.

false

rap: Tavaly volt tízéves a Pataky Klári Társulat, ezt mini fesztivállal ünnepeltétek. Hogy látod ezt az elmúlt tíz évet?

PK: A Színház- és Filmművészeti Egyetem koreográfus szakán végeztem 2003-ban. Azt hiszem, nagyon szerencsésen kezdődött a pályám, mert hihetetlenül tehetséges emberek vettek körül. A katona története és a Hull az elsárgult… című koreográfiáim után azonnal komoly figyelmet kaptam szakmailag, ami tulajdonképpen a mai napig kísér. 2011-ig szinte minden évben a Merlin Színházban volt a bemutatónk. A bezárása óta kicsit hontalanná váltunk. Ma azt látom, hogy a táncszakmán belül teljesen elkülönülhet a „pénzosztók”, az intézményvezetők és a kritikusok véleménye. Így lehetséges, hogy a kritikusok kérdezgetik, miért nem játszunk többet, tananyag voltam a Táncművészetin, de az NKA semmilyen támogatást nem ítélt meg idén. Az elmúlt tíz év gyönyörű volt, de most nem látom a szakmám jövőjét, minden rettenetesen bizonytalan.

rap: Milyen darabjaid vannak repertoáron?

PK: A Jegyzetek című, decemberben bemutatott koreográfiám május 9-én lesz látható a Bethlen Téri Színházban. Helyzetkép a máról, 50 perc tömény inger, sok-sok párhuzamos helyzettel. Március 8-án a dunaPart showcase keretében lesz látható az Én haiku című szólóm Maday Tímeával.

rap: Mik a következő terveid?

PK: A jelenlegi támogatási rendszer miatt legkorábban 2015 őszén lesz lehetőségem új darabra. Most jogi munkát keresek.

rap: Ha választhatnál, melyik koreográfusnak rendeznél retrospektív estet?

PK: Jiří Kylián. Ő az emberi kreativitás egyik csúcspontja.

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.

Lombjuk se rezzen

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.

„Ötven százalék!”

Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, és ha nem jön érdemi változás, 2023 januárjára ötszörös lesz a különbség az orvosok és a szakdolgozók bére között. A MESZK javaslatcsomagot küldött az államtitkárságnak, és bízik a párbeszédben, a mielőbbi béremelésben.

Nagykapu

Aj Vej-vej következetesen és mindenáron, minden megnyilatkozásával, ideértve a műalkotásait is, az emberi szabadságról, mint alapvető jogról beszél. Nála nincs kiskapu és mellékzönge: az üzenet a kezdetek óta ugyanaz. A kifejezési formák változtak, azok is szervesen egymásból építkezve.