„Most jogi munkát keresek” - Pataky Klári koreográfus

  • rés a présen
  • 2015. február 26.

Snoblesse

Március 8-án az Én haiku című szólót adja elő Maday Tímeával a dunaPart showcase keretében.

rés a présen: Szerinted a kortárs tánc női műfaj?

Pataky Klári: Inkább férfias szakma. Egyrészt kemény munka, másrészt komoly irányítási feladatokkal jár, nem beszélve a rengeteg szervezési feladatról. Az alkotás persze nagyon érzékeny dolog, bár koreografálás közben ritkán érzem, hogy törékeny női test hordozója vagyok.

rap: A nők problémái viszont rendre megjelennek a darabjaidban. Hogyan lehet mozdulatokra átültetni ezeket?

PK: Az első darabjaimban még nem volt ennyire eltolódva a hangsúly a nők felé. Szabó Csongor – aki minden darabom főszereplője volt korábban – kiment külföldre, és nem tudtam pótolni őt senkivel. A régi darabok lekerültek a repertoárról, és a körülöttem lévő táncosnőkkel kezdtem el dolgozni. Mivel egész életemben mindenféle táncot tanultam, semmilyen mozgásanyag nem volt annyira domináns, hogy befolyásolhasson. Valószínűleg ezért volt számomra természetes a saját formanyelv kialakítása. Szeretem a részleteket, talán ezért aprólékosak a mozdulataim, meg stréber is vagyok, és képes vagyok a végsőkig kutatni a megfelelő megoldás után.

false

rap: Tavaly volt tízéves a Pataky Klári Társulat, ezt mini fesztivállal ünnepeltétek. Hogy látod ezt az elmúlt tíz évet?

PK: A Színház- és Filmművészeti Egyetem koreográfus szakán végeztem 2003-ban. Azt hiszem, nagyon szerencsésen kezdődött a pályám, mert hihetetlenül tehetséges emberek vettek körül. A katona története és a Hull az elsárgult… című koreográfiáim után azonnal komoly figyelmet kaptam szakmailag, ami tulajdonképpen a mai napig kísér. 2011-ig szinte minden évben a Merlin Színházban volt a bemutatónk. A bezárása óta kicsit hontalanná váltunk. Ma azt látom, hogy a táncszakmán belül teljesen elkülönülhet a „pénzosztók”, az intézményvezetők és a kritikusok véleménye. Így lehetséges, hogy a kritikusok kérdezgetik, miért nem játszunk többet, tananyag voltam a Táncművészetin, de az NKA semmilyen támogatást nem ítélt meg idén. Az elmúlt tíz év gyönyörű volt, de most nem látom a szakmám jövőjét, minden rettenetesen bizonytalan.

rap: Milyen darabjaid vannak repertoáron?

PK: A Jegyzetek című, decemberben bemutatott koreográfiám május 9-én lesz látható a Bethlen Téri Színházban. Helyzetkép a máról, 50 perc tömény inger, sok-sok párhuzamos helyzettel. Március 8-án a dunaPart showcase keretében lesz látható az Én haiku című szólóm Maday Tímeával.

rap: Mik a következő terveid?

PK: A jelenlegi támogatási rendszer miatt legkorábban 2015 őszén lesz lehetőségem új darabra. Most jogi munkát keresek.

rap: Ha választhatnál, melyik koreográfusnak rendeznél retrospektív estet?

PK: Jiří Kylián. Ő az emberi kreativitás egyik csúcspontja.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.