Mundruczó+Coetzee

  • 2014. január 2.

Snoblesse

Egy Nobel-díjas szerző, egy Cannes-ba hazajáró rendező – Mundruczó Kornél J. M. Coetzee regényét, a Szégyent adaptálta színpadra.
false

 

Fotó: Ágh Márton

Először kirúgják, aztán megkínozzák: David Lurie-t, a romantikus költészet kutatóját, akire finoman szólva is rájár a rúd az apartheid utáni Dél-Afrikában, legutóbb John Malkovich alakította (szegényes dél-afrikai akcentussal) J. M. Coetzee Szégyen című regényének filmváltozatában. Ugyanőt, azaz a talajt és előjogait vesztett sznob entellektüelt Zsótér Sándor játssza Mundruczó Kornél színpadi változatában, mely kritikusunk szerint (a teljes szöveg itt): „Mundruczó Kornél legjobb rendezése a Szorokin-adaptáció óta: a Jég (ami még színtiszta magyar produkció volt) tudott ennyire belehasítani a színházba, mint ez a Szégyen tudna, ha elegen láthatnák itthon is, abban a közegben, amelyből vétetett.” Most itt az újabb lehetőség, hogy elegen láthassák a több külföldi állomást is megjárt produkciót – a Trafóban január 8-től 11-ig, négy napon át láthatók David Lurie 16 éven felülieknek szóló megpróbáltatásai. Zsótéren kívül Bánki Gergely, Katona László, Tóth Orsi, Láng Annamária, Monori Lili, Székely B. Miklós, Rába Roland, Szemenyei János és Wéber Kata is feltűnik a színen. Kezdés 20.00 órakor.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.