„Narrátor és okleveles liftkezelő is vagyok” – Böhm György rendező

  • 2015. december 23.

Snoblesse

Műsoron A játékkészítő – az új változat!

rés a présen: Hogy találkoztál A játékkészítővel?

Böhm György: Tavaly még az előadás környékén sem voltam. Idén viszont meghívtak az újrarendezésre. Talán azért, mert kiderült rólam, hogy gyönyörű múlt van a jövőmben!
 E múltban benne van a Valahol Európában, a Hotel Menthol librettója, a Szépség és a Szörnyeteg rendezése, és több mint 600 előadásos sikerszériája, továbbá egy British Council ösztöndíj, a Gott und Nijinsky balett freiburgi előadásai és még sok más dolog. És lehet, hogy az is érdekessé tett, hogy rendező-dramaturgként még nem mellesleg marketing- és reklámmenedzser, narrátor és okleveles liftkezelő is vagyok.

rap: Mit kell tudnunk a családi pop musical műfajról?

BGY: Valószínű, hogy ez az a műfaj, amire a "narancs" olvasója nem váltana jegyet, mert nem ő a célközönség. Aztán mégis vesz, mert a gyerekekre gondol, na, ez a "családi" része meg a nagymamára is gondol, ő a "pop", mert ő szerette igazán a popzenét, meg a rokonokra, mondjuk, ők jelképezik a "musical-rajongót”.

false

rap: Miből állt a karácsony előtti felújítás? Miért változott az előadás?

BGY: A karácsony előtti felújítás azt jelenti, hogy senki sem tud ajándékot venni senkinek a produkció résztvevői közül, mert nincs idejük vásárolni, egyfolytában dolgoznak, napi 12 – 13 órát. A színésznek ez a karácsony most a szerepe ünnepe lesz. Nagyon boldogságos próbák voltak, vannak és lesznek. Ebben az új előadásban rengeteg lesz az irónia és az önirónia, hiszen ezek meghatározói az életemnek. Természetesen a groteszk elemek és az önreflexió mellett a műfajra vonatkozó reflexiók és poénok sem fognak hiányozni!

rap: Milyen konkrét változások lesznek?

BGY: Írattam új dalokat, mert azt gondoltam, nem nagy baj, ha egy zenés darab címszereplőjének van nótája, és az is jó lehet, ha a főszereplő gyerek is énekel. Az alaptörténet alapján változott meg a sztori, új szerepek vannak, új fordulatok, módosultak a dramaturgiai fordulatok, és így tovább. És ami a legfontosabb, elképesztően tehetséges emberekkel dolgozom. Remek színészekkel, tervezőkkel és a profi műszaki barátaimmal. Amikor írtunk Deres Péterrel, meg Lőkös Ildikóval, eszünkbe jutott a Mátrix című film is. Az előadás vizuális része egészen jövőbeli.

rap: A koreográfiában is vannak változások?

BGY: A táncok zseniálisak, a koreográfia pazar, nagyon jó Juronics Tamással és a Szegedi Kortárs Balettel dolgozni. Ez nem is munka, hanem élvezet. Szóval kiváló együttes, kiváló koreográfus, és nagyon régről ismerjük egymást.

rap: Mikor láthatja a közönség még idén a darabot?

BGY: Az előadások – itthon utoljára – december 26-27-28-29-én, naponta háromszor, a SYMA csarnokban lesznek.

rap: Milyen más rendezéseidet láthatók még az évadban?

BGY: Műsoron van a Cigánykerék, A Szépség és a Szörnyeteg, a Vidám kísértet. Pécsen az elmúlt öt évben általam rendezett mindegyik darab.

rap: Vannak-e már jövő évi terveid?

BGy: Januárban kezdem az Arzén és levendulát, áprilisban pedig Orton: Szajré című fekete komédiáját, és remélem összejön a Müpában is az, amit szeretnék.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.