Szcientológia, avagy a hit börtöne

  • 2015. december 23.

Snoblesse

Alex Gibney dokumentumfilmje Cruise és Travolta kedvenc egyházáról.
false

magyarnarancs.hu: Filmjének leghíresebb hollywoodi megszólalója Paul Haggis, az Oscar-díjas forgatókönyvíró-filmrendező, az egyházból kiábrándult, majd kilépett hajdani szcientológus. Hogyan hihetett Haggis vagy bárki más egy olyan vallásban, melynek alapját egy sci-fi ponyvafigura; Xenu, a galaktika ura képezi?

Alex Gibney: Kognitív disszonancia. Haggis úgy érezte, jótékony hatással van rá a szcientológia, ezért elhitette magával, hogy a vallás világmagyarázata nem is olyan fontos. Azt hiszem, sokan vannak a katolikusok között is, akik nem igazán hisznek abban, hogy Szűz Mária létezett.

A rendezővel készített interjúnk itt olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.