Nők a művészetben a huszadik századelőn

  • 2012. április 25.

Snoblesse

Jobbos és balos nők a huszadik századelő művészetében – beszélgetés a Petőfi Irodalmi Múzeumban.


Folytatódik a Színek és évek irodalmi beszélgetéssorozat, melynek főszereplői azok a magyar nők, lányok és asszonyok, akik így vagy úgy, az előtérben vagy a háttérben, de irodalomtörténetileg is fontos szereplői voltak a huszadik századelő művészeti életének. A mai beszélgetés során balos és jobbos nőkről, többek között Dénes Zsófiáról, Szántó Juditról és József Jolánról, illetve Tormay Cécile-ről, Ritoók Emmáról, Gulácsy Irénről és a Tormay Cécile által alapított Napkeletről lesz szó. Arról a folyóiratról, melyről megszűnése alkalmából Schöpflin Aladár így írt a Nyugatban:  „Bevallott célja az akkor úgynevezett keresztény megújulás irodalmi szolgálata volt s be nem vallottan a Nyugat ellensúlyozása. Magam is láttam annak idején a kultuszminiszter egy köriratát, amelyben felhívta a címzetteket a Nyugat irányzata ellen indult folyóirat pártolására.” A Petőfi Irodalmi Múzeum beszélgetésének résztvevői: Bánki Éva író, Sasvári Edit művészettörténész és Valachi Anna irodalomtörténész. A beszélgetést lapunk munkatársa, László Ferenc vezeti.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.