| ||
NÁ: Shakespeare-t folyton újítani kell, úgyse hagyja magát. Olyan, mint a közösülés: ha egyforma, ha más, muszáj csinálni. Van benne valami alapvető, szinte biológiai. A különböző fordítások ezt segítenek megérteni, kibontani. Nekem legutóbb a Lear királyban az volt a dilemmám, hogy az öreg Leart más nyelven beszéltessem-e, mint a lányait és a vejeit? Végül közelítettem egymáshoz a beszédmódjukat: érdekesebb lett így, mert nem két világ ütközött, hanem egy személy a többiekkel. De pont ezért jó a Shakespeare-fesztivál: meg lehet nézni dolgokat más-más előadásban, aztán gondolkozni. Például a Learben az-e a gond, hogy a család rossz jellemekből áll, vagy egyszerűen az, hogy több generációból – mint minden család?
Nádasdy Ádámmal készített nagyinterjúnkat itt olvashatják.
