Ördögkatlan – Quimby

  • 2012. július 24.

Snoblesse

A nagyharsányi focipályán hozza helyzetbe magát a sűrűn koncertező zenekar.


A Quimby 2010-es lemezének első feléről ezt írtuk kritikánkban: gyorsabb és középtempós kocsmadalok váltják egymást, melyek szépen bemennek az egyik fülön, és gyorsan kijönnek a másikon. A második feléről pedig ezt: „van itt zsigeri ősrock a koncertekhez képest lemezen mindig háttérbe szoruló Varga Liviustól (Leszek én ma a tiéd), triphopos blues (Amit kergetek), keserédes kocsmacountry (Tébolyda)…” Azt viszont már személyesen Kiss Tibor és Varga Livius ecsetelte, hogy milyen 20 évesnek lenni szakmailag és 40 évesnek emberileg egy lapunknak adott nagyinterjúban, mely közvetlenül a huszadik születésnapi nagykoncert előtt készült (az interjú itt olvasható). Az immár 41.-ben járó interjúalanyokkal és az alterszcéna legnépszerűbb zenekarával ezúttal  a nagyharsányi focipályán, az Ördögkatlan Fesztiválon lehet egy koncert erejéig összefutni.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.