Ördögkatlan – Quimby

  • 2012. július 24.

Snoblesse

A nagyharsányi focipályán hozza helyzetbe magát a sűrűn koncertező zenekar.


A Quimby 2010-es lemezének első feléről ezt írtuk kritikánkban: gyorsabb és középtempós kocsmadalok váltják egymást, melyek szépen bemennek az egyik fülön, és gyorsan kijönnek a másikon. A második feléről pedig ezt: „van itt zsigeri ősrock a koncertekhez képest lemezen mindig háttérbe szoruló Varga Liviustól (Leszek én ma a tiéd), triphopos blues (Amit kergetek), keserédes kocsmacountry (Tébolyda)…” Azt viszont már személyesen Kiss Tibor és Varga Livius ecsetelte, hogy milyen 20 évesnek lenni szakmailag és 40 évesnek emberileg egy lapunknak adott nagyinterjúban, mely közvetlenül a huszadik születésnapi nagykoncert előtt készült (az interjú itt olvasható). Az immár 41.-ben járó interjúalanyokkal és az alterszcéna legnépszerűbb zenekarával ezúttal  a nagyharsányi focipályán, az Ördögkatlan Fesztiválon lehet egy koncert erejéig összefutni.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.