Orosz Filmnapok

  • 2013. április 16.

Snoblesse

Találkozás az orosz néplélekkel játékfilmben és animációban.
Alekszandr Szokurov: Faust


Alekszandr Szokurov: Faust

„Szerebrenyikov rendesen megsátántangóztatja a mi Ljubánkat, aki dehogyis a fiát (ha volt neki egyáltalán) indul keresni a ködben, hanem saját, szépen csengõ láncai után kutat, melyeket a megváltás halvány reményében újra magára vehet" – írtuk kissé talányosan az orosz télről és az orosz néplélekről tudósító Téli utazásról (kritikánk itt) –, aki nem látta, hogyan vész el a nyugatról hazatért opera-énekesnő a nagy fehérségben, most megteheti, Kirill Szerebrenyikov filmje ugyanis egyike az Orosz Filmnapok kínálatában szereplő alkotásoknak. A szovjet film nagy szellemeit, de mindenekelőtt Tarkovszkijt idézi a Ködben című, lassú lefolyású háborús dráma, mely megjárta Cannes-t és a budapesti Titanicot is. Alekszandr Szokurov a Faust-témának szentel mintegy 130 percet, mellyel kiérdemelte a velencei Arany Oroszlánt és Hanna Schygulla részvételét. A lázadás napjában egy középiskolai irodalomtanárnál telik be a pohár, s mindezek tetejében még egy sorozatgyilkos is feltűnik, igaz, ő egy másik filmben, a Legyen meg az ő akarata című alkotásban ad okot a borúlátásra. Könnyedebb pillanatokra talán csak a filmnapok animációs szekciójában számíthatunk.

 

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.