Parazol a Pavilonban

  • 2014. augusztus 21.

Snoblesse

Az egri zenepavilonban zenél az Ivan & The Parazol.
false

„Tőlünk nem lehet elvárni azt, hogy ötévente megújuljunk, mint David Bowie. De ez hozzáállás kérdése is. Manapság meglátnak a színpadon egy aktívabban mozgó énekest, és rávágják, hogy »ez tiszta Mick Jagger«. Lehet, hogy Mozartot is dicsérték úgy, hogy »ez tiszta Bach«.” Vitáris Iván, az együttes ékezet nélküli Ivanja összegezte így az elmúlt néhány száz év zenetörténetét, de lássuk, mit gondolnak a többiek:

Magyar Narancs: A fiatal rockzenekarok között sokan nyúlnak inspirációért a hatvanas, hetvenes évek rockzenéjéhez. Mi a közös pont az akkori és a mai fiatalok életérzése között?

Beke István: A mai fiatalok keresik a gyökereiket, és nem találják sehol sem. Ez a gyökértelenség lehet a párhuzam a hippigeneráció és a mostani fiatalok közt: ami a II. világháború után felnövő fiataloknál a szülőhiány, az most a generációs szakadék. Manapság sokszor a szülő és a gyerek nem családként él együtt, hiszen a szülők is elmennek bulizni, és keveset foglalkoznak a felnövő generációval. Ezért a fiatalok egymás között keresik az értéket. Ezért jó kapaszkodó lehet, hogy a mi zenekarunk olyan értéket képvisel zeneileg, ami bebizonyította az idők során, hogy képes fennmaradni.

Simon Bálint: Ez a jelenség nemzetközi szinten is megvan. Azért nincs gyökerünk, mert bárhol lehetne, annyira kinyílt a világ az internet és a határok megszűnése által. A kommunizmusban a fiatalok azon sírtak, hogy csak egy közül lehet választani, most mi a nagy demokráciában azon sírunk, hogy végtelen mennyiségű dologból lehet választani.

Balla Máté: Ha lázadásról beszélünk, az elsődleges a zene. Itthon pedig nem nagyon vannak olyan jellegű rockzenekarok, mint mi. Én ebben érzem a forradalmat.

SB: Azt szokták mondani, hogy a Stones vagy az LGT már megcsinálta azt, amit mi. Természetesen. Csakhogy az negyven éve volt. Mi viszont most csináljuk, és ez ráébresztheti az embereket, hogy milyen jó a rockzene.

Vitáris Iván: A szakma és a sajtó részéről ránk irányuló figyelem jó lehetőséget nyújt arra, hogy elkezdjen felépülni a mi generációnk zenei élete. A magyar könnyűzenében a 10–15 éve működő zenekarok – Heaven Street Seven, 30Y, Vad Fruttik stb. – után van egy szakadék, és utána rögtön mi jövünk. Most beindult itthon egy kisebb hullám, és tökre örülünk azoknak a zenekaroknak, amelyek azt gondolják, hogy ha mi elmentünk az amerikai SXSW fesztiválra, akkor beneveznek ők is.

SB: A külföldi szereplésekkel az is célunk, hogy feltegyük a magyar zeneipart a nemzetközi térképre. Vannak jó klubok, jó zenekarok, jó producerek, jó fesztiválok: minden adott ahhoz, hogy Magyarország ugyanolyan fontos résztvevője legyen a nemzetközi piacnak, mint bármelyik másik ország.

Nos, csak remélni tudjuk, hogy jó úton halad országunk felhelyezése a nemzetközi zenei térképre (a teljes interjú itt). Hogy hol tartunk per pillanat, mindenképpen kiderül a mai koncertből.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.