Patti Smith és mások az OFF Fesztiválon

  • 2015. július 15.

Snoblesse

Míg a legtöbb zenei fesztivál azzal küszködik, hogy melyik húzónevet zsúfolja még be a programba, addig a háromnapos lengyelországi fesztivál valami teljesen mást csinál: különcködik.
false

Különcködik, mégpedig azzal, amit a fesztivál szervezői nemhogy bevallanak, de még büszkén hirdetik is: „az OFF nem trendi.” A 2006 óta minden évben nagy sikerrel megrendezett katowicei eseményen ugyanis nincsenek ún. nagy nevek, a legtöbb előadó létezésével a fesztivál programját átböngészve találkozhat először a közönség. Pedig a merítés nagy: Dániától kezdve Malin át Amerikáig rengeteget banda, stílus és irányzat képviselteti magát itt a hiphoptól a jazzig. A lengyelek természetesen többséget élveznek, de közülük sem a nagy sztárokat hozzák a szervezők, hanem az olyan, még a YouTube-on sem, vagy igen nehezen megtalálható előadókat, mint a peru, az Olo Walicki Kaszebe II, az LXMP vagy a Kortez. „A fesztivált összetartó filozófia a nyitottság. Nyitottság mindenre, ami nem egy »sütiformából« jön ki, mindenre, ami kevésbé nyilvánvaló és sokkal nagyobb kihívás, mint a mainstream által kínált produktumok” – vallják a szervezők. „Itt nem fogsz a televízióból ismerős arcokkal összefutni, és nem fogod a rádióban játszott slágereket hallani.” Augusztus első hétvégéjén azonban mégis lesz valami Katowicében, ami kicsikét ismerős lehet. Idén ugyanis Patti Smith, a punk nagyasszonya is ellátogat az OFF-ra, hogy előadja 1975-ös, Horses című, a punk történetében mérföldkőnek számító albumát. Így a számos új zenei élmény és jövőbeli reménység mellett egy élő legendát is láthat majd a közönség azon a híresen sötét sziléziai talajon.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.