pincefilmek #02 mesék és zenék a Balkánról

  • 2012. február 14.

Snoblesse

Filmvetítés szexedukátorral.


Jó helyre került az adóellenőr nagybácsi öröksége, a megörökölt pénzből ugyanis Peter Strickland leforgatta a Varga Katalin balladáját, s a balladiszitikus erdélyi bosszúfilm meg sem állt a Berlináléig. De ennél is nagyobb fegyverténynek bizonyult az angol fogadtatás; a brit filmkritikusok krémje alig bírt betelni sosem hallott honfitársuk filmjének szépségével. Strickland azóta már túl van egy Toby Jonesszal forgatott, Itáliában játszódó horrorfilmen (várható premier: 2013), de a pincefilmek-sorozat a Varga Katalint veszi újra elő, s mutatja be beszélgetős-kisfilmes-zenés kísérettel. 19.00 órakor rövidfilmvetítéssel, a Balkan Beyond Borders Rövidfilm Fesztivál nyerteseivel indul az este, majd 19.20-kor Strickland filmje következik, 21.00-től pedig Mester Dóra, szexedukátor és Szilágyi Gyula, szexuálszociológus beszélget a vidéki és a városi szexuális  szokásokról. Ezt követően a nagyvárosi bulizási szokásokról szól a program, korántsem beszélgetős formában.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.