| ||
Nincs az írók részéről arisztokratikus gőg a rockzenészek felé a Rájátszásban?
Jogos kérdés, lássuk mit válaszolt rá Kollár-Klemencz László, akinek zenész létére nemrég jelent meg novelláskötete, tehát mindkét térfélen érdekelt:
KKL: Gőg nincs, de vannak ilyen alapkörök, hogy az írók jobb szöveget írnak, mint a dalszerzők, viszont az, hogy ők nem tudnak zenélni, le van szarva. Ebbe az irányba kicsattannak néha a koncert alatt is a mondatok, de ez így oké. A mai kortárs irodalom olyan finom, jó közösség, tele érzékenységgel egymás felé, szeretek velük lenni. Nekem alkotni magány. Kialakítok egy saját világot, és nem folyok bele más közösségekbe, próbálom rajta tartani koszos körmű ujjamat a dolgok folyásán, de elszakadok akaratlanul is. Én még ebbe a magyar pop-rock szakmába sem folytam bele. Alapvetően nem veszem észre, mi megy az emberek között egy közösségben. A Varga Stúdióban is úgy töltöttem tíz évet, hogy drámák zajlottak, emberek váltak, szerettek bele másokba, és én észre sem vettem, csak utólag csodálkoztam a következményeken.
A Kollár-Klemencz Lászlóval készített interjúnk itt, maga a zenész pedig a PIM Nyári Fesztiválon tekinthető meg Háy János, Beck Zoltán, Sárközy Zoltán, Kemény István, Grecsó Krisztián, Szűcs Krisztián, Egyedi Péter és Jancsovics Máté társaságában, a Rájátszás projektben.
Kérdések, melyekre választ várunk:
Miért hasonlítja Beck Zoli érzelmi anarchiához a Rájátszást?
Hogy lett Grecsó Krisztián 49 sorából végül 6?
Miért vett fel gitárt Háy János?
Kell-e esőnap? (június 24.)
