Régizene Fesztivál a Müpában

  • 2016. február 27.

Snoblesse

Sosem mennek ki a divatból: a zenetörténet remekművei és rejtett kincsei!

Aki nem volt ott az 1742-es bemutatón (aki viszont ott volt, jelentkezzen szerkesztőségünkben!), annak igazi újdonságként fog hatni Jean-Joseph Cassanéa de Mondonville első operája, az Isbé, melyet keletkezése (1742) óta soha nem tűztek műsorra – egészen mostanáig. Igazi szenzáció tehát, hogy ennek az áldatlan állapotnak itt és most, a Művészetek Palotája második Régizene Fesztiválján vége szakad, méghozzá az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus jóvoltából. A koncertszerűen elhangzó előadást Vashegyi György vezényli, aki nemrégiben épp a Narancs olvasóit igazította el (a teljes interjú itt) Mondonville- és Isbé-ügyben:

Mondonville

Mondonville

 

Magyar Narancs: Nem mondhatni, hogy Jean-Joseph de Mondonville közismert szerző lenne, itthon legalábbis biztosan nem.

Vashegyi György: Egy jól dokumentált francia anekdota szerint egy korabeli fiatal francia zeneszerző felsóhajtott, hogy „istenem, ha nem lehetek Rameau, add, hogy Mondonville lehessek!” – tehát a saját korában nagyon is ünnepelt szerző volt. Franciaországnak megvan a saját, nagyon gazdag kulturális galaxisa: Mondonville ott egyál­talán nem ismeretlen, műveiből Minkowski, Gardiner, Christie is készített felvételeket. Az Isbé ismeretlen okból nem aratott sikert, pedig nagyon jó, virtuóz, látványos és izgalmas zene – de az 1740-es évtized felfokozott hangulatú francia operavilágában ádáz harcok dúltak, s egy kudarc nem feltétlenül a minőségtől függött. Az Isbéből az első modern kiadást most készítjük Scholz Anna és Pintér Ágnes kolléganőimmel: ez nem egyszerű, mert egyetlen forrás áll rendelkezésre, amely nem ad mindenben útmutatást. Rameau Les Fêtes de Polymnie operájából is mi készítettük a modern kiadást, de ott ellenkező volt a probléma: a fellelhető források, kéziratok, szerzői korrekciókkal ellátott másolatok és különféle verziók között olykor jelentős eltérések voltak, tehát jól kellett ismerni az összes forrást, a korabeli lejegyzési szokásokat, a szerző, a másolók és az előadók szokásait, hogy a lehető leghitelesebb kiadást készíthessük el. Szövevényes történetek ezek. (Vashegyi Györggyel korábban itt és itt beszélgettünk.)

Vashegyi György

Vashegyi György

Fotó: Sióréti Gábor

Természetesen Mondonville felfedezésén túl is lesz mit felfedezni a francia barokk zenéről szóló fesztiválon. A világhírű Poème Harmonique és a Capella Cracoviensis két nagyszabású Te Deumot ad elő, az egyik Charpentier, a másik Lully alkotása. Magyarország leghosszabb ideje működő régizenei együttese, a Capella Savaria Bach hat Brandenburgi versenyét adja elő, Baráth Emőke szopránénekesnő és Valer Barna-Sabadus kontratenor pedig barokk áriaesttel készül. Sebestyén Márta Csalogány – Rossignol című koncertjén reneszánsz és barokk, provance-i és magyar dallamok találkoznak, a Budapesti Vonósok koncertjén pedig francia szerzők és Haydn.

A részletes program itt olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.