Régizene Fesztivál a Müpában

  • 2016. február 27.

Snoblesse

Sosem mennek ki a divatból: a zenetörténet remekművei és rejtett kincsei!

Aki nem volt ott az 1742-es bemutatón (aki viszont ott volt, jelentkezzen szerkesztőségünkben!), annak igazi újdonságként fog hatni Jean-Joseph Cassanéa de Mondonville első operája, az Isbé, melyet keletkezése (1742) óta soha nem tűztek műsorra – egészen mostanáig. Igazi szenzáció tehát, hogy ennek az áldatlan állapotnak itt és most, a Művészetek Palotája második Régizene Fesztiválján vége szakad, méghozzá az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus jóvoltából. A koncertszerűen elhangzó előadást Vashegyi György vezényli, aki nemrégiben épp a Narancs olvasóit igazította el (a teljes interjú itt) Mondonville- és Isbé-ügyben:

Mondonville

Mondonville

 

Magyar Narancs: Nem mondhatni, hogy Jean-Joseph de Mondonville közismert szerző lenne, itthon legalábbis biztosan nem.

Vashegyi György: Egy jól dokumentált francia anekdota szerint egy korabeli fiatal francia zeneszerző felsóhajtott, hogy „istenem, ha nem lehetek Rameau, add, hogy Mondonville lehessek!” – tehát a saját korában nagyon is ünnepelt szerző volt. Franciaországnak megvan a saját, nagyon gazdag kulturális galaxisa: Mondonville ott egyál­talán nem ismeretlen, műveiből Minkowski, Gardiner, Christie is készített felvételeket. Az Isbé ismeretlen okból nem aratott sikert, pedig nagyon jó, virtuóz, látványos és izgalmas zene – de az 1740-es évtized felfokozott hangulatú francia operavilágában ádáz harcok dúltak, s egy kudarc nem feltétlenül a minőségtől függött. Az Isbéből az első modern kiadást most készítjük Scholz Anna és Pintér Ágnes kolléganőimmel: ez nem egyszerű, mert egyetlen forrás áll rendelkezésre, amely nem ad mindenben útmutatást. Rameau Les Fêtes de Polymnie operájából is mi készítettük a modern kiadást, de ott ellenkező volt a probléma: a fellelhető források, kéziratok, szerzői korrekciókkal ellátott másolatok és különféle verziók között olykor jelentős eltérések voltak, tehát jól kellett ismerni az összes forrást, a korabeli lejegyzési szokásokat, a szerző, a másolók és az előadók szokásait, hogy a lehető leghitelesebb kiadást készíthessük el. Szövevényes történetek ezek. (Vashegyi Györggyel korábban itt és itt beszélgettünk.)

Vashegyi György

Vashegyi György

Fotó: Sióréti Gábor

Természetesen Mondonville felfedezésén túl is lesz mit felfedezni a francia barokk zenéről szóló fesztiválon. A világhírű Poème Harmonique és a Capella Cracoviensis két nagyszabású Te Deumot ad elő, az egyik Charpentier, a másik Lully alkotása. Magyarország leghosszabb ideje működő régizenei együttese, a Capella Savaria Bach hat Brandenburgi versenyét adja elő, Baráth Emőke szopránénekesnő és Valer Barna-Sabadus kontratenor pedig barokk áriaesttel készül. Sebestyén Márta Csalogány – Rossignol című koncertjén reneszánsz és barokk, provance-i és magyar dallamok találkoznak, a Budapesti Vonósok koncertjén pedig francia szerzők és Haydn.

A részletes program itt olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Buli a reggeli felfrissüléstől kifulladásig – így látják az idei Szigetet a Narancs fotósai

  • narancs.hu

Meglepő fesztiválszettek, fényes nappal is csapató bulizók, rengeteg por, a koncerten épp elénk beálló ismeretlen, neonfényekkel kivilágított ösvények, napközbeni workshopok, esti koncertek, hajnalig tartó bulik és sakk a WC-ben – a Sziget az idén is pont ugyanolyan őrült, mint a korábbi években. Mutatjuk a Narancs fotósainak legjobb képeit az idei fesztiválról! 

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.