„Éppen szimpatikus voltam” – Balanyi Szilárd, Quimby

  • rés a présen
  • 2013. június 20.

Snoblesse

Június 29-én a Hegyalja Fesztiválon lép fel a Quimby. Balanyi Szilárddal, a zenekar billentyűsével beszélgettünk.

rés a présen: Hogy lettél a Quimby zenésze?

Balanyi Szilárd: Éppen én voltam bent zongoraórán, amikor Molnár Tamás, a zenekar akkori szaxofonosa benyitott azzal a szándékkal, hogy zongoristát találjon a zenekarba. Éppen szimpatikus voltam, éppen ráértem, éppen elszánt és nyitott voltam, éppen jókor, jó helyen voltam.

rap: Milyen zenei háttérrel érkeztél?

BSZ: Hatéves koromtól tanultam zenét. Hegedűn kezdtem, majd gimnazista koromban jött a zongora, illetve a dzsesszelmélet. Komolyzenével sajnos csak nagyon érintőlegesen foglalkoztam. A képzettség szerintem abban az időszakban nem volt a legfontosabb, de nagyon hasznos volt. Egy ötlet hangszereléséhez, a részletek kidolgozásához a türelem mellett a képzettség nagyon hasznos társ.

false

 

Fotó: Barta Imre

rap: A Quimbyben majd' mindenkinek vannak önálló zenei törekvései. Neked ez hogyan jött?

BSZ: Magától, mindenféle különösebb ok nélkül. Voltak saját ötleteim, amiket olyan formában szerettem volna megírni, ahogy azokat a fejemben hallottam. Ha egy ilyen ötletet bedobok a közösbe, akkor nincs esély. Erre is, arra is volt már példa. Így jönnek létre a saját és a Quimby-dalok. S mivel nem kötjük meg egymás kezét, a zenekar kreatívabb fele tökéletesen kiélheti magát, hogy aztán a közös munka is olajozottan mehessen.

rap: Milyen saját projektjeid vannak jelenleg?

BSZ: 2002 óta létezik a saját zenei projektem, Szilárd névre hallgat, de csak azért, mert annak idején nem jutott jobb az eszembe. Évente néhány koncertet adunk, mert eléggé elfoglalt zenészekből áll kis zenekarom. Gerdesits Ferenc dobol, Giret Gábor basszusgitározik, Vastag Gábor gitározik és Galambos Dorina énekel. Kiadtam már három nagylemezt, egy DVD-t, egy remix albumot, 2012 óta pedig csak digitális formában juttatom el az új szerzeményeket a közönséghez. A tavalyi évben kettővel, ebben az évben pedig szintén két dallal szolgálhatok, melyek egyikéhez tavasszal forgattunk videót Lám, lám! címmel. Ez már egy ideje látható az internetes felületeimen. Az alkotók és résztvevők közül néhány: Kabarcz Zsófi, Sárosi Zoltán, Koczka, Kissmark, Galambos Dorina, Mihályi Réka, Noémi Virág, Szűts Rita. Hatalmas köszönet minden közreműködőnek!

rap: Az idei Szigeten saját projektje lesz a Quimbynek.

BSZ: Az a megtiszteltetés ért minket, hogy a saját elképzelésünk alapján szervezhetjük meg az idei Sziget Fesztivál nulladik napjának programját, ami egy Quimby-koncertben teljesedik ki. Rengeteg ötletünk van, de még korai lenne, hogy eláruljak erről konkrétabb dolgokat. Quimby Csodaországban lesz a címe annak a napnak.

rap: Mennyire vagy még párbeszédben Rátonyi Róberttel, extanároddal, akihez sokszor hasonlítanak?

BSZ: Tavaly nyáron egy fesztiválon a fővárosban egymás után játszottunk. Azt hittem, nem fog megismerni, de kiderült, hogy azóta figyelemmel követi a pályámat, amióta utoljára jártam nála. Nagyon jólesett, és jó volt őt újra látni. Nem tanár-diák kontextusban sokkal jobb volt vele találkozni, és végre megbeszélhettünk néhány olyan zenei dolgot, amit akkortájt még nem tudtunk volna.

rap: Milyen lesz tíz év múlva a Quimby?

BSZ: Remélhetőleg vállalható, jó kedélyű, a lehetőségekhez képest friss, izgalmas, letisztult.

Figyelmébe ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre.

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.