rés a présen - "Saját kőbányánkban" - Lois Viktor szobrász, zenész

  • .
  • 2010. július 29.

Snoblesse

rés a présen: Amerikában élsz. Miért mentél el, és milyen ott a művészlét? Lois Viktor: 2000-ben találkoztam a mostani élettársammal ott, Amerikában egy művésztelepen, és azóta tökéletesen működik a közös alkotótevékenység.
A saját kőbányánkban minden lehetőséget kihasználunk. Aki többet szeretne minderről hallani, az megtekintheti a honlapunkat: www.contemporaryartsinternational.org

rap:Minden évben hazatérsz. Mi célból?

LV: Minden második évben jövök már csak haza. Elsősorban azért, hogy a tatabányai Kép-Ze-Let művészszimpóziumot vezessem.

rap: A Tundravoice nevű kultformációra és hangszerszoborkoncertjeitekre még sokan emlékeznek. Az Ördögkatlan Fesztiválon milyen repertoárral fogtok játszani?

LV: A Tundravoice 1998-as felállása lesz a meghatározó erő most is, de új törekvések is a felszínre jönnek. Az 1988-ban, a CrossRoadsnál megjelent Bálványbál című régi kazettánk anyagát játsszuk. Lesz az Élet olyan szezonális, a Teva, a Hiába várok rád és a többi.

rap: Szívesen vállaltad a fellépést?

LV: Igen, nagyon örülök a felkérésnek. 1980 körül jártam ott utoljára, a nagyharsányi Szoborparkban.

rap: Másfelé találkozhatunk még veled a nyáron?

LV: Igen, Budapesten a Tűzraktérben, augusztus közepén.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.