Rövidfilmek fesztiválja: bemutatkozik Clermont-Ferrand

  • 2012. április 19.

Snoblesse

Egy kis műfaj nagy fesztiválja: ízelítő a clermont-ferrand-i rövidfilmfesztivál mezőnyéből.


Hogy mennyire komoly rendezvény a clermont-ferrand-i rövidfilmfesztivál, azt a gazdag nemzetközi mezőnyön (idén 77 rövidfilm került be a nemzetközi versenybe) túl az is bizonyítja, hogy kik vállalták a zsűrizést. Az idei fesztivál zsűrijében ott volt többek között a norvég Bent Hamer, az O' Horten és a Dalok a konyhából rendezője, és ott volt Julie Gayet francia színésznő, aki a magyar közönségnek a Csak egy csókból vagy a Titanicon is szereplő Fehér kocka című filmből lehet ismerős. Az idei fesztiválnak magyar résztvevője is volt: Simonyi Balázs Finálé című kisfilmje (mely a Mediawave-en is látható) a KODAK Showcase szekcióban szerepelt. A Francia Intézetben ezen az estén az előző évek filmterméséből látható válogatás. A vetítést beszélgetés követi a fesztivál képviselőjével.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.