Skandináv színházi estek – Janne Teller: Semmi

  • 2013. február 6.

Snoblesse

Zenés-bábos pszichothriller Quimby-dalokkal.


Ha azt mondjuk, kacskaringós utat járt be Janne Teller ifjúsági regénye, a Semmi, akkor nagyon finoman fogalmaztunk, hiszen a könyvet, amely nem kerülhette el, hogy A Legyek Urához hasonlítsák, először betiltással sújtották az írónő hazájában, a demokráciájáról (is) híres Dániában, majd amikor a botrány elült és az értékeit is hajlandók volták meglátni, kötelező olvasmánnyá tették a regényt. A Narancs világirodalmi sikerlistáján is látványosan landolt Teller műve, Bukowski, Carver és Palahniuk előtt harmadikként végzett, jól jelezve, hogy nálunk is van igény e kritikusunk szerint is okos és fontos tanmesére. „Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom” – a nyolcadikos Pierre száját elhagyó híres mondat ezúttal a bábok nyelvén lesz kimondva, és ugyancsak bábok lesznek azok, akik elhatározzák, hogy megcáfolják osztálytársuk határozott nihilizmusát, a Budapest Bábszínházban ugyanis a regény bábos adaptációja látható Quimby-dalokkal.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.