Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

Balaton Sound: Soerii & Poolek

  • 2014. május 9.

Snoblesse

Pusszy, pusszy, pusszy, háromszoros pusszy.
false

Pussz-pussz az éjszakában
Mindenki a pusszymat kívánja
Magas a tét az összes kéz reszket
A legjobbak csak a pusszyra tesznek
Nálam az aduász nálatok a vesztes
Hidd el itt mindig csak ez lesz
Én diktálom az ütemet
Nem tehetek róla hogy
Harcoltok a pusszyért
Évezredek óta

Ha valaki ennél is bővebb eligazításra vágyik a Soerii & Poolek zenéjét illetően, hát legyen: a Soerii & Poolek nem más, mint a Heaven Street Seven billentyűse, Takács Zoltán Jappán (interjú vele itt) és Kovács Gergely együttese.

Előző cikk a rovatban "Megunhatatlan trip" – Fülöp Adrián programszervező
Következő cikk a rovatban Ónodi Eszter = Jadviga Ónodi Eszter = Jadviga

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Narancsblog

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Kritika

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

Kritika

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

Kritika

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Kritika

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.