Soha nem hülyülni meg - Kemény Lili költő, filmrendező

  • rés a présen
  • 2015. június 5.

Snoblesse

Szavalni fog a Margó Fesztivál Petri-műsorában.

rés a présen: A tavaly elkészült diplomafilmed után visszatértél az íráshoz?

Kemény Lili: Ha nem lennék tele filmtervekkel és kötettervekkel a fejlesztés különböző stádiumaiban, akkor nem tudom, mivel tölthetném a napjaimat. A filmrendező mint szektavezér, az oktatás és a gyereknevelés nehézségei, a fasizmus és a szexizmus megbújása a mainstream köznyelvben, a női vezetők és a női zsarnokok, a késő kapitalizmus és vallása, a New Age – többek közt ezeket próbálom összerakni, értelmezni, egy történetbe foglalni. Sosem dolgoztam még annyira nagy lélegzetű dolgokon, mint most.

rap: S a zenélés, a dalszerzés? Működik még a húgoddal alapított Kisszínes Duó?

KL: A Kisszínes egy dalszerződuó, avantgárd be­ütésű lágy punkdalok írásában utazunk. Az előadás csak nyűg. Igyekszünk lazán venni a dolgot, de mindketten utálunk fellépni, mert nem megy olyan jól még az amatörizmus sem, mint a Méhes Mariettának. Zsófi a gitározását érzi cikinek, én főleg az éneklésemet. De néha erőt veszünk magunkon, és csinálunk valamit. Olyankor jó.

false

rap: A június 3. és 7. között zajló Margó Irodalmi Fesztiválon költőként fogsz megjelenni.

KL: A Margón először családostul, mint valami irodalmi menazséria vettünk részt a Rokonok sorozatban. Apám, húgom, zenekarom, anyám, kutyám, rajzaink. Idén a június 5-i Petri-műsorban leszek 20.30-tól a Petőfi Irodalmi Múzeum udvarán. Az estnek A vers vagyok a címe, és a Színész Bob vezette formáción kívül még Erdős Virág, Győrfi Kata, Kukorelly Endre, Simon Márton, Závada Péter és az apám, Kemény István lesz a színpadon. Meg én. Azt hiszem, mi tényleg mind nagyon különbözően állunk a Petri-életműhöz. Meglátjuk, mire jutunk vele.

rap: Te hogyan állsz a Petri-életműhöz?

KL: Petri verseivel koraérett kamaszfiú barátaimon keresztül ismerkedtem meg kamaszként. Nekiestem a figurának, mert úgy éreztem, barátaim valakinek a gyengeségét istenítik, a manírjait úgy veszik át, hogy kiiktatják az öniróniát. Ma is idegesít, ha petris kocsmaanekdotákat hoznak elő – akár a barátaim, akár mások. Amennyit tudnunk kell a figuráról, annyit megtudhatunk a versekből. Az aurát is, a figyelmet is, a fegyelmet is, az öniróniát is és persze az ivást is. A leírtakon kívül minden félrevisz. A leírtakban viszont ott a lényeg: ez a kristálytiszta észjárás. Petri szemlélete és értékítéletei beépültek a barátaim gondolkodásába, és lassan beismerem, az enyémbe is. Hiszen maga a kérlelhetetlen normalitás, a tisztánlátás. Az, amire mind törekszünk. Nem kényelmesedni bele abba, ami tűrhető, nem szokni meg, ami felháborító, nem dőlni be öntömjénezőknek, akkor sem, ha mi vagyunk azok, beismerni a tévedéseinket, kitartani a normáinknál, soha nem hülyülni meg.

rap: A testvéred, Zsófi is részt vesz a programban, slammelni fog. Megnézed?

KL: Amikor felkerül a Youtube-ra a felvétel, mindig megnézem Zsófit.

rap: Milyen műsort ajánlanál még az idén tizedik jubileumát ünneplő Margó fesztiválról?

KL: A Margó méltán legnagyobb sikerű programsorozata a Rájátszás, idén indul a Junior szekció. Mivel az újonnan bekerült három fiatal költő közül az egyik Zsófi, a másik pedig a legjobb barátom, Fehér Renátó, hivatalból is ezt ajánlom. De a hivatalból ajánlás mellékes ahhoz az őszinte kíváncsisághoz képest, amivel várom az első kibővült Rájátszást. (A többi költő és rockzenész szereplő: Áfra János, Korbucz Sonya, Nagy István, Szabó Benedek, Vitáris Iván, valamint Jancsovics Máté és Weil András)

rap: Melyik a legkedvesebb kortárs rockzenekarod, költőd, filmrendeződ, sütid és háziállatod?

KL: Pixies, Petri György, Tarr Béla, palacsinta és Bibó, a német vizslám.

 

Korábbi interjúnk Kemény Lilivel itt.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.