Srácok a Nyugati térről

  • 2013. április 2.

Snoblesse

Költőkben gazdag rendezvény slam poetryvel.


A költészet napja majdnem olyan, mint a többi, a költőnek ugyanúgy be kell mutatnia bérletét vagy menetjegyét a BKV-ellenőrnek, egyszóval nincs kivétel, ám annyiban mégiscsak más a költészet napja, hogy a szokásosnál több az olyan rendezvény, ahol a költő és a költőt és/vagy a verset szerető közönség szemtől szemben találkozhat egymással. Az efféle rendezvények elmaradhatatlan tartozéka a versolvasás és a mostanában oly divatos slam poetry – mindkettőre lesz alkalom a Corvintetőn, ahol három fiatal költő mutatja be új kötetét. Hogy mi köze Sirokai Mátyás költészetének egy intergalaktikus mentőkapszulához; hogy Simon Márton verseskötete miért lehet a nagyvárosi szorongás szótára, és hogy van-e slam poetry Pion István első verseskötetében? A fülszövegeken túli válaszokért érdemes fellátogatni a Corvintetőre.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.