Strasbourgig megyek, ha kell!

  • 2013. november 5.

Snoblesse

Forduljon Strasbourghoz! További információk egy új könyvben.
false

A nagy menetelések története régmúlt időkre nyúlik vissza. A történelem előtti hetvenes években például Werner Herzog télvíz idején egészen Párizsig gyalogolt el, hogy felkeresse példaképét, a már javában betegeskedő Lotte Eisnert. Mostanában kevésbé romantikusak, és nem is Párizsba, inkább Strasbourgba irányulnak a nagy menetelések – nyilván ezért is kapta dr. Kádár András Kristóf és dr. Karsai Dániel könyvbemutatója a Strasbourgig megyek, ha kell! címet. A szerzők szerint könyvük (Az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjoga a gyakorlat számára) hiányt pótol, mert bár sokan és sokféleképpen hivatkoznak a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságára, azt már kevesebben tudják, hogy mikor, milyen esetekben lehet Strasbourghoz fordulni. Arról pedig végképp hiányos a tudásunk, hogy miként kell megírni egy beadványt, mi történik egy eljárás során?

A szerzőkkel Tóth Gábor Attila és lapunk munkatársa, Urfi Péter beszélget.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.