Szóljon hangosan a néma, vol. 8

  • 2013. április 15.

Snoblesse

Egy 99 éves némafilmet zenél alá a Grencsó Cinema Collective.


Nemrég arról szóltak a – mi tagadás – csak igen szűk körben terjedő némafilmes hírek, hogy megkerült Kertész Mihály (valami Casablanca című mozi Hollywoodba szakadt magyar rendezője) 1917-es filmje Az utolsó hajnal, ám ez még semmi, mert az 1914-ben Kolozsváron forgatott A tolonc is megvan immár a filmarchívumban. „Külön érdekessége, hogy a két főszereplő, Berky Lili és Várkonyi Mihály mellett játszik benne Jászai Mari is. Sajnos ennek a restaurálása még nem fejeződött be” – számolt be az egyszerre örömteli és elkeserítő fejleményekről Balogh Gyöngyi, a Filmintézet munkatársa (interjúnkban Lugosi Béla korai művésznevére is fény derül!!!), s ugyancsak ő vezeti fel A tolonc élő zenés vetítését, melyre a Szóljon hangosan a néma sorozatban kerül sor a Grencsó Cinema Collective szívélyes könnyűzenei közreműködésével.

Figyelmébe ajánljuk

Hajléktalanság – akár két lépésben

Betegség, baleset, alkohol- és drogproblémák, megromlott házasság, bedőlt vállalkozás, uzsorakölcsön, élősködő hozzátartozók – néhány ok, amik könnyen pénztelenséghez vezethetnek, ahonnan pedig sok esetben már csak egy lépés az utcára kerülni. Minderről a Vöröskereszt hajléktalanokat gondozó miskolci intézményének lakói meséltek. 

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.