A technót (más új elektronikus tánczenei műfajokkal együtt) a kilencvenes évek elején ismerte meg Japán - az adaptáció nem volt nehéz, elvégre japán művészek (és hangszerkonstruktőrök) korábban is élen jártak az új technológiák zenei célú alkalmazásában. Hamarosan a világ is megismerhette a japán e-zenei pionírokat, s ami most számunkra különösen fontos, az ifjú Takaakit is ekkoriban nyűgözte le teljesen az új stílus, olyannyira, hogy 1994-ben Észak-Japán már az általa szervezett, neves nemzetközi fellépőkkel teljes partiktól volt hangos. Nem sok kellett persze hozzá, hogy ezek után zenekészítő producerként és lemezlovasként is bizonyítsa tehetségét és tudását – elismertsége pedig azóta is töretlen. Európába a kétezres évek eleje óta látogat rendszeresen, azóta számos neves fesztiválon fellépett – néhány éve a Szigeten is.
S hogy hogyan lesz egy szigorú underground elveket valló japán alapító technoatya ennyire népszerű Európában is? A hagyomány és a jövő, a régi és az új, az underground és a populáris mesteri összesimítása által. Takaaki zenéje, szettjei az elképesztően sűrű poliritmikára épülnek – talán senki más nem tud ennyire dinamikusan rétegezni dobokat, zajokat, szubbasszusokat, ritmusokat, mintákat úgy, hogy a techno lüktetése, dübörgése ne vesszen el – sőt, felerősödjön. Gépesített taikodob-együttes, szamurájkardtechno, japán technológia egy intézményalapító senseitől – hozzá a megfelelő magyar virtus Isu és Dorka lemezjátszóiról. Vetít: a Kiégő Izzók csapata.
A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.
Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.
Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.
A walesi énekes dupla évfordulót ünnepel: három héttel a budapesti koncertje előtt töltötte be 85. életévét, és hatvan éve jelent meg Along Came Jones című első albuma, rajta az It’s Not Unusual című slágerrel.
Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)
A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.
„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”
A lakástámogatási program a Fidesz-kormányok nagy találmánya. Ha az embereknek nincs pénzük lakást venni, akkor adjunk nekik támogatott hitelt – nagyjából ez a minta huszonöt éve.
A hatóság a Pride-on felvonulókat nem bünteti meg, de a szervezők megbüntetésének lehetőségét látványosan nyitva hagyták. Nem tudni, mi motiválta a döntésüket, de az tény, szembementek a hatalommal.
Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.
Egy hónapja éhségsztrájkol a vizsgálati fogságban Budapesten a német szélsőbaloldali aktivista, Maja T. A német média kifogásolja az ellene folyó eljárás és fogva tartásának körülményeit.
