A technót (más új elektronikus tánczenei műfajokkal együtt) a kilencvenes évek elején ismerte meg Japán - az adaptáció nem volt nehéz, elvégre japán művészek (és hangszerkonstruktőrök) korábban is élen jártak az új technológiák zenei célú alkalmazásában. Hamarosan a világ is megismerhette a japán e-zenei pionírokat, s ami most számunkra különösen fontos, az ifjú Takaakit is ekkoriban nyűgözte le teljesen az új stílus, olyannyira, hogy 1994-ben Észak-Japán már az általa szervezett, neves nemzetközi fellépőkkel teljes partiktól volt hangos. Nem sok kellett persze hozzá, hogy ezek után zenekészítő producerként és lemezlovasként is bizonyítsa tehetségét és tudását – elismertsége pedig azóta is töretlen. Európába a kétezres évek eleje óta látogat rendszeresen, azóta számos neves fesztiválon fellépett – néhány éve a Szigeten is.
S hogy hogyan lesz egy szigorú underground elveket valló japán alapító technoatya ennyire népszerű Európában is? A hagyomány és a jövő, a régi és az új, az underground és a populáris mesteri összesimítása által. Takaaki zenéje, szettjei az elképesztően sűrű poliritmikára épülnek – talán senki más nem tud ennyire dinamikusan rétegezni dobokat, zajokat, szubbasszusokat, ritmusokat, mintákat úgy, hogy a techno lüktetése, dübörgése ne vesszen el – sőt, felerősödjön. Gépesített taikodob-együttes, szamurájkardtechno, japán technológia egy intézményalapító senseitől – hozzá a megfelelő magyar virtus Isu és Dorka lemezjátszóiról. Vetít: a Kiégő Izzók csapata.
Október közepétől a Windowst futtató gépek milliói vesztik el a támogatásukat. A cég leginkább a selejtezést támogatja, miközben az e-hulladék a bolygó egyik legégetőbb problémája, plusz nagyon drága is.
Pénteken kezdődik a 21. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál, amelyen új filmmel és személyesen is jelen lesz két Oscar-díjas magyar rendező, Nemes Jeles László és Deák Kristóf.
Putyin háborúja már nem zavarja Hszi elnököt sem, Trumpot azonban mérhetetlenül idegesítette Kína erőfitogtatása – vagy az, hogy őt nem hívták meg. Sok tanulsága van a pekingi parádénak, amely eddig csak vásári mutatványnak volt jó. Vajon most több ennél?
A politikusok összecsapnak a gyermekotthonokról kiderült borzalmas esetek miatt, miközben a civilek értelmes követelését az úgynevezett gyermekvédelem hivatalos képviselői lesöprik az asztalról.
Régóta húzódik a Diószegi utcában és környékén lakók ügye. A kormány a Nemzeti Közszolgálati Egyetem bővítését tervezi, és einstandolta az önkormányzat bérházait. Pikó András polgármester saját kézbe veszi az ügyet: hamarosan 160 családot kell elszállásolniuk.
A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.
A Merkúr pereme című szentendrei csoportos tárlaton a fő installáció Lois Viktor Magyarországon most először látható After Nirvana című hangszerszobra, de a többi kiállító művész munkái is izgalmasan keveredő világot alkotnak.
Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.
