The Ministry of Wolves

  • 2014. szeptember 25.

Snoblesse

Négy remek zenész kísér minket a Grimm-mesék kissé vérfagyasztó világában.
false

Mick Harvey, a Nick Cave & The Bad Seeds egykori gitárosa, Paul Wallfisch, a Firewater egykori billentyűse, Alexander Hacke, az Einstürzende Neubauten egykori basszusgitárosa, Danielle de Picciotto, a Love Parade egykori alapítója (és Hacke jelenlegi felesége) – ez a négy nagyszerű művész alkotja a Ministry of Wolves nevű projektzenekart, amely eredetileg egy színházi előadás kísérőzenéjének megalkotására alakult. Az ötletgazda Wallfisch, aki (a Botanica nevű zenekar mellett) annak a dortmundi színháznak a zenei vezetője, mely idén februárban tűzte műsorra a Grimm testvérek meséiből, többek között a Piroska és a farkasból, az Aranyhajból, a Csipkerózsikából, a Hamupipőkéből összeállított, A farkasok köztársasága címet viselő előadását, aminek zenei kíséretét barátai, kollégái alkalmi társulatára bízta. Az előadás akkora sikert aratott, hogy a kísérőzenét lemezen is megjelentette a legendás Mute kiadó, Harveyék pedig turnéra indultak a produkció egyszerűsített, multimédiás verziójával – ez érkezik most vasárnap Budapestre.

A tagok egyenként, esetleg párosával, különböző formációk tagjaként már mind felléptek Budapesten – így azután régi ismerősöket köszönthetünk személyükben, ám ezúttal új, különleges szerepben mutatkoznak be. Hogy mást ne mondjunk, a billentyűs-gitáros Harvey például a dobokat fogja püfölni.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.