„A világ minden díját megnyertük volna” – Sós Ágnes filmrendező

  • rés a présen
  • 2014. szeptember 24.

Snoblesse

Szeptember 24 és 28 között zajlik az első Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál.

rés a présen: Hogy merült fel ennek az új budapesti nemzetközi dokumentumfilm-fesztiválnak a gondolata?

Sós Ágnes: Az ötlet mindig is megvolt, hiszen jómagam is jártam, ki tudja, hányszor legutóbbi filmemmel, a Szerelempatakkal, de korábbi filmjeimmel, például a Láthatatlan húrokkal is számtalan fesztiválon a világ minden részén.

false

 

Fotó: Németh Dániel

rap: Kikkel fogtál bele?

SÁ: Balogh Ritával, a fesztivál másik megálmodójával fogtunk bele a szervezésbe. Valójában Rita, aki egy tehetséges, őrült energiával bíró fiatal producer, döntött úgy, hogy „gyerünk, ne várjunk tovább, csináljuk!”, hiszen Európa minden országában és a világon Amerikától Ázsiáig számtalan helyen rendeznek nemzetközi dokumentumfilm-fesztiválokat. Hatalmas sikerrel, hatalmas közönség előtt. Én pedig Rita mellé álltam. A muníciót persze az adta, hogy világéletünkben az alkotás hajtott, létrehozni valamit, aminek értelme van, amiért mások hálásak.

rap: Voltak nehézségek a szervezés során?

SÁ: A legnagyobb nehézség az volt, hogy független szakemberek vagyunk, a filmes szakmából – ez, ugye, még önmagában nem lenne baj –, és mint ilyenek nagyon megkínlódtunk a források előteremtéséért. A világ minden részén hozzánk hasonló emberek a létrehozói egy ilyen fesztiválnak. Az anyagi háttér pedig normálisan mindig sok forrásból származik: állami alapítványok, kulturális intézetek, európai pályázatok, a város, ahol rendezik, szponzorok. A Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (BIDF) egy olyan fesztivál, és ezzel egyedülálló, amely létét jelenleg jó szándékú, értő és érző, gondolkodó embereknek, barátoknak, jórészt szponzoroknak köszönheti. Óriási harc volt, de megvívtuk, függetlenek vagyunk továbbra is, csak a minőség diktál.

rap: Kik a kiemelt alkotók?

SÁ: Az idei és tavalyi év legjobb dokumentumfilmjeiből láthatnak a nézőink válogatást a Corvin mozi 6 termében, szeptember 25. és 28. között. A 40 versenyfilm alkotóit a világ minden részéből, Irántól Európán át az USA-ig vendégül látjuk. Így minden film után beszélgethetnek velük a nézők. Ilyen lehetőség azért csak a legkomolyabb nemzetközi dokumentumfilm-fesztiválokon adódik. A nemzetközi zsűri is a szakma „krémje”. A magyar szekciónkban pedig a közönségünk újra láthatja – illetve a fiatalabbja talán először – a rendszerváltás óta eltelt 25 év 25 magyar rendezőjének 25 filmjét, 25 neves filmesztéta, filmkritikus válogatásában.

rap: Neked kik a személyes kedvenceid?

SÁ: Kedvenc alkotóm, dokumentumfilm-rendezőm furcsa módon nincs, mert olyan sok zseniális dokumentumfilmet láttam sok-sok kollégától, hogy nem tudok egy-két nevet mondani. Játékfilmes kedvencem van. Mike Leigh és Krzysztof Kieślowski, aki sajnos már nincs köztünk, és természetesen fantasztikus dokumentumfilmeket is készített.

rap: Hova viszed még a Szerelempatakot?

SÁ: Most éppen Erdélybe hívnak vagy 10 helyre ismét, alig fejeződik be a BIDF, de Amerikába, Kínába is hívtak.

rap: Milyen terveid vannak a fesztivál után?

SÁ: Az utóbbi egy évben nem tudtam elkezdeni egy újabb filmet, mert napi 24 órában a fesztivált szerveztük. De hát mégiscsak filmrendező volnék, úgyhogy vissza kéne térni a kaptafához.

rap: Miről lehetne most Magyarországon doksit készíteni?

SÁ: Természetesen arról, milyen hihetetlenül nehéz önerőből egy fesztivált létrehozni. Kár, hogy nem forgattuk végig a beszélgetéseket, találkozásokat, sírást és kacagást. A világ minden díját megnyertük volna vele a nemzetközi dokumentumfilm-fesztiválokon.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.