rés a présen: Hogy merült fel ennek az új budapesti nemzetközi dokumentumfilm-fesztiválnak a gondolata?
Sós Ágnes: Az ötlet mindig is megvolt, hiszen jómagam is jártam, ki tudja, hányszor legutóbbi filmemmel, a Szerelempatakkal, de korábbi filmjeimmel, például a Láthatatlan húrokkal is számtalan fesztiválon a világ minden részén.
| ||
rap: Kikkel fogtál bele?
SÁ: Balogh Ritával, a fesztivál másik megálmodójával fogtunk bele a szervezésbe. Valójában Rita, aki egy tehetséges, őrült energiával bíró fiatal producer, döntött úgy, hogy „gyerünk, ne várjunk tovább, csináljuk!”, hiszen Európa minden országában és a világon Amerikától Ázsiáig számtalan helyen rendeznek nemzetközi dokumentumfilm-fesztiválokat. Hatalmas sikerrel, hatalmas közönség előtt. Én pedig Rita mellé álltam. A muníciót persze az adta, hogy világéletünkben az alkotás hajtott, létrehozni valamit, aminek értelme van, amiért mások hálásak.
rap: Voltak nehézségek a szervezés során?
SÁ: A legnagyobb nehézség az volt, hogy független szakemberek vagyunk, a filmes szakmából – ez, ugye, még önmagában nem lenne baj –, és mint ilyenek nagyon megkínlódtunk a források előteremtéséért. A világ minden részén hozzánk hasonló emberek a létrehozói egy ilyen fesztiválnak. Az anyagi háttér pedig normálisan mindig sok forrásból származik: állami alapítványok, kulturális intézetek, európai pályázatok, a város, ahol rendezik, szponzorok. A Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (BIDF) egy olyan fesztivál, és ezzel egyedülálló, amely létét jelenleg jó szándékú, értő és érző, gondolkodó embereknek, barátoknak, jórészt szponzoroknak köszönheti. Óriási harc volt, de megvívtuk, függetlenek vagyunk továbbra is, csak a minőség diktál.
rap: Kik a kiemelt alkotók?
SÁ: Az idei és tavalyi év legjobb dokumentumfilmjeiből láthatnak a nézőink válogatást a Corvin mozi 6 termében, szeptember 25. és 28. között. A 40 versenyfilm alkotóit a világ minden részéből, Irántól Európán át az USA-ig vendégül látjuk. Így minden film után beszélgethetnek velük a nézők. Ilyen lehetőség azért csak a legkomolyabb nemzetközi dokumentumfilm-fesztiválokon adódik. A nemzetközi zsűri is a szakma „krémje”. A magyar szekciónkban pedig a közönségünk újra láthatja – illetve a fiatalabbja talán először – a rendszerváltás óta eltelt 25 év 25 magyar rendezőjének 25 filmjét, 25 neves filmesztéta, filmkritikus válogatásában.
rap: Neked kik a személyes kedvenceid?
SÁ: Kedvenc alkotóm, dokumentumfilm-rendezőm furcsa módon nincs, mert olyan sok zseniális dokumentumfilmet láttam sok-sok kollégától, hogy nem tudok egy-két nevet mondani. Játékfilmes kedvencem van. Mike Leigh és Krzysztof Kieślowski, aki sajnos már nincs köztünk, és természetesen fantasztikus dokumentumfilmeket is készített.
rap: Hova viszed még a Szerelempatakot?
SÁ: Most éppen Erdélybe hívnak vagy 10 helyre ismét, alig fejeződik be a BIDF, de Amerikába, Kínába is hívtak.
rap: Milyen terveid vannak a fesztivál után?
SÁ: Az utóbbi egy évben nem tudtam elkezdeni egy újabb filmet, mert napi 24 órában a fesztivált szerveztük. De hát mégiscsak filmrendező volnék, úgyhogy vissza kéne térni a kaptafához.
rap: Miről lehetne most Magyarországon doksit készíteni?
SÁ: Természetesen arról, milyen hihetetlenül nehéz önerőből egy fesztivált létrehozni. Kár, hogy nem forgattuk végig a beszélgetéseket, találkozásokat, sírást és kacagást. A világ minden díját megnyertük volna vele a nemzetközi dokumentumfilm-fesztiválokon.
