Tindersticks-koncert az A38-on

  • 2012. május 5.

Snoblesse

Több mint két évtizede létezik, bár nem megszakítás nélkül, e túlzás nélkül kultikusnak nevezhető brit kamarapop-zenekar – most éppen öten vannak, s jönnek a hajóra.


Pár esztendős tetszhalál után öt éve tértek vissza az életbe, s most először látogatnak hozzánk, hogy bemutassák legfrissebb albumukat. Korai lemezeik már a kilencvenes éveke elején-közepén is a korabeli indie színtér nagymenői közé emelték őket, pedig hangzásuk elég markánsan eltért a brit popcsászárokétól, s dalaikban is nyugodtan mellőzhették az utóbbiak által használt, általában sokkalta direktebb zenei hatásokat. Ebben nagy szerepe volt Dickon Hinchliffe hangszerelői talentumának, aki emellett társaival együtt és szólóban is sikeres filmzene-komponistának bizonyult – hogy mást ne mondjunk, Claire Denis francia direktrisz 1996 és 2009 között összesen hat filmjének zenéjét készíttette el a Tindersticks-tagokkal (ezek tavaly összegyűjtve is megjelentek, egy öt CD-t tartalmazó doboz formájában). A 2007-ben újraalakult Tindersticksben Hinchliffe már nem vállalt szerepet (ehelyett például tavalyelőtt filmzenét szerzett A hallgatás törvényéhez) – igaz, az azóta elkészült három album, közöttük a legfrissebb The Something Rain is azt mutatja, hogy a zenekar hangulatteremtő ereje s a kompozíciók izgalma mit sem kopott az idők során. Zenei eszközeik is változatlanok: finoman introvertált, jazz és soul hatásokban gazdag melódiák, elegáns hangszerelés és Stuart Staples zenekarvezető/vokalista egyedien behízelgő tenorja – ennyi elég is ahhoz, hogy elbűvölje a hajó ínyenc közönségét.

Erre az előadásra érvényes a Magyar Narancs olvasókártya.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.