Tindersticks-koncert az A38-on

  • 2012. május 5.

Snoblesse

Több mint két évtizede létezik, bár nem megszakítás nélkül, e túlzás nélkül kultikusnak nevezhető brit kamarapop-zenekar – most éppen öten vannak, s jönnek a hajóra.


Pár esztendős tetszhalál után öt éve tértek vissza az életbe, s most először látogatnak hozzánk, hogy bemutassák legfrissebb albumukat. Korai lemezeik már a kilencvenes éveke elején-közepén is a korabeli indie színtér nagymenői közé emelték őket, pedig hangzásuk elég markánsan eltért a brit popcsászárokétól, s dalaikban is nyugodtan mellőzhették az utóbbiak által használt, általában sokkalta direktebb zenei hatásokat. Ebben nagy szerepe volt Dickon Hinchliffe hangszerelői talentumának, aki emellett társaival együtt és szólóban is sikeres filmzene-komponistának bizonyult – hogy mást ne mondjunk, Claire Denis francia direktrisz 1996 és 2009 között összesen hat filmjének zenéjét készíttette el a Tindersticks-tagokkal (ezek tavaly összegyűjtve is megjelentek, egy öt CD-t tartalmazó doboz formájában). A 2007-ben újraalakult Tindersticksben Hinchliffe már nem vállalt szerepet (ehelyett például tavalyelőtt filmzenét szerzett A hallgatás törvényéhez) – igaz, az azóta elkészült három album, közöttük a legfrissebb The Something Rain is azt mutatja, hogy a zenekar hangulatteremtő ereje s a kompozíciók izgalma mit sem kopott az idők során. Zenei eszközeik is változatlanok: finoman introvertált, jazz és soul hatásokban gazdag melódiák, elegáns hangszerelés és Stuart Staples zenekarvezető/vokalista egyedien behízelgő tenorja – ennyi elég is ahhoz, hogy elbűvölje a hajó ínyenc közönségét.

Erre az előadásra érvényes a Magyar Narancs olvasókártya.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”