Tindersticks-koncert az A38-on

  • 2012. május 5.

Snoblesse

Több mint két évtizede létezik, bár nem megszakítás nélkül, e túlzás nélkül kultikusnak nevezhető brit kamarapop-zenekar – most éppen öten vannak, s jönnek a hajóra.


Pár esztendős tetszhalál után öt éve tértek vissza az életbe, s most először látogatnak hozzánk, hogy bemutassák legfrissebb albumukat. Korai lemezeik már a kilencvenes éveke elején-közepén is a korabeli indie színtér nagymenői közé emelték őket, pedig hangzásuk elég markánsan eltért a brit popcsászárokétól, s dalaikban is nyugodtan mellőzhették az utóbbiak által használt, általában sokkalta direktebb zenei hatásokat. Ebben nagy szerepe volt Dickon Hinchliffe hangszerelői talentumának, aki emellett társaival együtt és szólóban is sikeres filmzene-komponistának bizonyult – hogy mást ne mondjunk, Claire Denis francia direktrisz 1996 és 2009 között összesen hat filmjének zenéjét készíttette el a Tindersticks-tagokkal (ezek tavaly összegyűjtve is megjelentek, egy öt CD-t tartalmazó doboz formájában). A 2007-ben újraalakult Tindersticksben Hinchliffe már nem vállalt szerepet (ehelyett például tavalyelőtt filmzenét szerzett A hallgatás törvényéhez) – igaz, az azóta elkészült három album, közöttük a legfrissebb The Something Rain is azt mutatja, hogy a zenekar hangulatteremtő ereje s a kompozíciók izgalma mit sem kopott az idők során. Zenei eszközeik is változatlanok: finoman introvertált, jazz és soul hatásokban gazdag melódiák, elegáns hangszerelés és Stuart Staples zenekarvezető/vokalista egyedien behízelgő tenorja – ennyi elég is ahhoz, hogy elbűvölje a hajó ínyenc közönségét.

Erre az előadásra érvényes a Magyar Narancs olvasókártya.

Figyelmébe ajánljuk

Miért nem akar tűzszünetet Orbán Ukrajnában?

A miniszterelnök megtorpedózta az Ukrajnával kapcsolatos uniós nyilatkozatot, magyarázata enyhén szólva zavaros és ellentmondásos. Ha pénteken Alaszkában Trump fejében a szilvakompót éppen olyan irányba billenne, amely a szilárd európai állásponthoz közeli, akkor egyre komolyabban tétetik fel a kérdés: valójában ki akarja a háború folytatását?

Holt lelkek társasága

  • - turcsányi -

A gengszterfilm halott, halottabb már nem is lehetne. De milyen is lehetne a gengszterfilm? Nyugdíjas? Persze, hogy halott.

Kaptunk vonalat

Napjainkban mindannyiunk zsebében ott lapul minimum egy okostelefonnak csúfolt szuperszámítógép, és távoli emléknek tűnik ama hőskor, amikor a mai szórakoztatóelektronikai csúcsmodelleknél úgymond butább, de valójában nagyon is okos és rafinált eszközök segítségével értük el egymást.