Tindersticks-koncert az A38-on

  • 2012. május 5.

Snoblesse

Több mint két évtizede létezik, bár nem megszakítás nélkül, e túlzás nélkül kultikusnak nevezhető brit kamarapop-zenekar – most éppen öten vannak, s jönnek a hajóra.


Pár esztendős tetszhalál után öt éve tértek vissza az életbe, s most először látogatnak hozzánk, hogy bemutassák legfrissebb albumukat. Korai lemezeik már a kilencvenes éveke elején-közepén is a korabeli indie színtér nagymenői közé emelték őket, pedig hangzásuk elég markánsan eltért a brit popcsászárokétól, s dalaikban is nyugodtan mellőzhették az utóbbiak által használt, általában sokkalta direktebb zenei hatásokat. Ebben nagy szerepe volt Dickon Hinchliffe hangszerelői talentumának, aki emellett társaival együtt és szólóban is sikeres filmzene-komponistának bizonyult – hogy mást ne mondjunk, Claire Denis francia direktrisz 1996 és 2009 között összesen hat filmjének zenéjét készíttette el a Tindersticks-tagokkal (ezek tavaly összegyűjtve is megjelentek, egy öt CD-t tartalmazó doboz formájában). A 2007-ben újraalakult Tindersticksben Hinchliffe már nem vállalt szerepet (ehelyett például tavalyelőtt filmzenét szerzett A hallgatás törvényéhez) – igaz, az azóta elkészült három album, közöttük a legfrissebb The Something Rain is azt mutatja, hogy a zenekar hangulatteremtő ereje s a kompozíciók izgalma mit sem kopott az idők során. Zenei eszközeik is változatlanok: finoman introvertált, jazz és soul hatásokban gazdag melódiák, elegáns hangszerelés és Stuart Staples zenekarvezető/vokalista egyedien behízelgő tenorja – ennyi elég is ahhoz, hogy elbűvölje a hajó ínyenc közönségét.

Erre az előadásra érvényes a Magyar Narancs olvasókártya.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.