Tindersticks-koncert az A38-on

  • 2012. május 5.

Snoblesse

Több mint két évtizede létezik, bár nem megszakítás nélkül, e túlzás nélkül kultikusnak nevezhető brit kamarapop-zenekar – most éppen öten vannak, s jönnek a hajóra.


Pár esztendős tetszhalál után öt éve tértek vissza az életbe, s most először látogatnak hozzánk, hogy bemutassák legfrissebb albumukat. Korai lemezeik már a kilencvenes éveke elején-közepén is a korabeli indie színtér nagymenői közé emelték őket, pedig hangzásuk elég markánsan eltért a brit popcsászárokétól, s dalaikban is nyugodtan mellőzhették az utóbbiak által használt, általában sokkalta direktebb zenei hatásokat. Ebben nagy szerepe volt Dickon Hinchliffe hangszerelői talentumának, aki emellett társaival együtt és szólóban is sikeres filmzene-komponistának bizonyult – hogy mást ne mondjunk, Claire Denis francia direktrisz 1996 és 2009 között összesen hat filmjének zenéjét készíttette el a Tindersticks-tagokkal (ezek tavaly összegyűjtve is megjelentek, egy öt CD-t tartalmazó doboz formájában). A 2007-ben újraalakult Tindersticksben Hinchliffe már nem vállalt szerepet (ehelyett például tavalyelőtt filmzenét szerzett A hallgatás törvényéhez) – igaz, az azóta elkészült három album, közöttük a legfrissebb The Something Rain is azt mutatja, hogy a zenekar hangulatteremtő ereje s a kompozíciók izgalma mit sem kopott az idők során. Zenei eszközeik is változatlanok: finoman introvertált, jazz és soul hatásokban gazdag melódiák, elegáns hangszerelés és Stuart Staples zenekarvezető/vokalista egyedien behízelgő tenorja – ennyi elég is ahhoz, hogy elbűvölje a hajó ínyenc közönségét.

Erre az előadásra érvényes a Magyar Narancs olvasókártya.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.