Tolnai Ottó a Müpában

  • 2013. szeptember 19.

Snoblesse

A bádog ereszcsatornák nagy költője Palicsról.
false

„Ha bármit lehetne teljesen birtokolni, ezen belül: ha költő lehetne bárkié is, meg ha volna rangsor, egyáltalán, akkor talán azt mondanám, hogy nekem Tolnai Ottó a legkedvesebb költőm. Aki még egyáltalán nem ismeri, szerintem olvasson bele az életműbe, bárhol. Aztán szóljon, ha végzett. Ez ideig még soha senkivel nem találkoztam ugyanis, aki – ha egyszer elkezdte – fel tudott volna hagyni Tolnai verseinek olvasásával. Pótolhatatlanul addiktív anyag.” Szilasi László volt az, aki egy régmúlt Narancs-számban felhívta a figyelmet (a teljes szöveg itt) a Tolnai-versek súlyosan addiktív voltára, s a figyelmeztetés – úgy hisszük – most is időszerű: a Művészetek Palotájában nagy Tolnai Ottó-est lesz a Keresztury Tibor szerkesztette Literárium-sorozat őszi etapjában. Közreműködik a Márkos Berci–Kovács Márton duó, műsorvezető-házigazda Jánossy Lajos.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.