Utolsó

  • 2014. szeptember 2.

Snoblesse

Rába Roland Ionescóhoz nyúlt.

Magyar Narancs: A dokumentarista-realista, a nézőket az előadás részévé tevő színházat Schilling Árpádnál kezdted.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Rába Roland: Nagyon fontos színházi ember, nekem mindenféleképpen egy példakép. Mindig kérdéseket tesz fel: mi a dolgunk, ha színházzal foglalkozunk, van-e valami haszna azon túl, hogy előadásokat hozunk létre, vagy csak annyi, hogy jól érezzük magunkat. A krétakörös időkben is folyamatosan kérdezte tőlünk: miért vagy te színész, kinek jó, jobb lesz-e valami attól, segítesz vele másoknak?

MN: Mi a válasz?

RR: Részünkről általában az, hogy mi csak színészek vagyunk, akik csak játszani tudnak. Ám ez kevés, főleg egy országban, ahol a kultúra olyan helyzetben van, mint nálunk. Ellenségeskedés, pártpolitika alapján formálódott a szakma. Önmagában színésznek lenni nem elég, valamilyen állásfoglalást kell tenni.

MN: Mi a magáé?

RR: Dolgozzál tisztességesen, figyelj oda a költségvetésre, a veled dolgozó emberek idejére, ne önkényeskedj!

Rába Roland még sok minden mást is elmondott a Narancsnak (a teljes interjú itt), de most koncentráljunk legújabb produkciójára, melyhez Eugene Ionesco Rincéroszok című drámája szolgáltatta az ihletet. Ionescónál egyre-másra változnak rinocérosszá egy átlagos kisváros átlagos kispolgárai – és hát, a rinocérosszá válás olyan jelenség, melyről nekünk is lehetnek beható ismereteink. Rába Roland tisztességesen dolgozott, odafigyelt a költségvetésre és a vele dolgozó emberek idejére, és nem önkényeskedett – így született meg a Proton Színház Utolsó című előadása Bánki Gergely és Tóth Orsi főszereplésével.

Előadások: április 21. és 22. 20:00

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.