District 9

  • 2014. szeptember 2.

Snoblesse

Nem vagyok rasszista: vannak a barátai közt rendes alienek is.
false

Lelkes kritikusunk anno így kezdte: „Az utópisztikus handabanda persze csak a műfaj velejárója, máskülönben nagyon is egyértelmű, mire megy ki a játék. A District 9-ben például arra, hogy miként lehet néhány, az emberiségre nézve nem túl hízelgő alapvetéshez olyan kulisszát találni, ami a fizetőképes célcsoportok számára is izgalmas. Itt van például az ismert tétel, a »nálunk nincs rasszizmus, de igény az lenne rá«: vajh milyen műnem illene legjobban az illusztrálásához? Felemelő apartheidfilm? Eastwood ilyennel jön karácsonykor. Holokausztdráma? Nemrég Jean Reno forgatott ilyet. Legyen inkább áldokumentarista alienakciófilm!

És lelkes kritikusunk anno így folytatta: „A legjobb az egészben azonban mégiscsak az, hogy a film legpozitívabb emberhőse éppen az a szorgalmas kisember, akire a gondos adminisztrációt kívánó népirtások minden korban bizton építhetnek. Hősünk egy ilyen jól fésült »parancsra tettem« fogaskerék, ő vezetheti a földönkívülieket kitelepítő akciót, melynek során mintegy félszáz alientojást sikerül eltüzelnie, arcán a jól végzett munka örömével. Kötelességtudó, jó fiú ő, aki a kamerának dicsekedve húzza ki a táplálékot továbbító csöveket egy alienkeltetőből, miközben lelkesen magyarázza, mi történik: figyelj már, hát nem érdekes, olyan kis pukkanásokkal égnek ezek, mint amikor otthon a popcornt sütögeted!”

Nem fokozzuk a feszültséget: az elmúlt évek legeslegjobb sci-fijéről van szó (lelkes kritikusunk írása itt), melyet magának a rendezőnek, Neill Blomkampnak sem sikerült túlszárnyalnia, pedig nagyon igyekezett, hogy még nagyobbat dobjon az Elysium – Zárt világgal. Utóbbi kritikája itt olvasható, a District 9 pedig a Müszi magaslati levegőjén tekinthető meg.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.