Válasszunk párt

  • 2016. március 2.

Snoblesse

Hétköznapi fasizmus a HOPPart tolmácsolásában.
false

„1938-ban a párizsi Champs-Élysées-n egy hirtelen támadt júniusi vihar villáma belecsapott egy öreg gesztenyefába. A lezuhanó ágak agyonütöttek egy járókelőt. Ez a szerencsétlen ember Ödön von Horváth volt, a meghatározhatatlan nemzetiségű (német? osztrák? magyar? szlovén?) dráma- és regényíró, aki épp pár hónappal korábban, az Anschluss idején szökött meg Bécsből, a német bevonulók elől. A nácik már 1933-ban »szalonkommunistának« bélyegezték, zaklatták, később betiltották legjobb regényét. Párizsban éppen ugyanennek a könyvnek az amerikai megfilmesítéséről indult tárgyalni egy producerrel, amikor rádőlt a fa. A groteszkül borzalmas halál sajátos – jóslat erejű – értelmet adott Horváth nácizmust bíráló műveinek. »Igen, még nyár van, de már a havat várjuk« – mondta. Az író pályája ugyanis véget ért még azelőtt, hogy a hitleri rendszer a maga »tiszta« formájában kibontakozott volna.”

Aki többet szeretne tudni az Ödön von Horváth regényeiben felbukkanó hétköznapi fasizmusról, ki ne hagyja szakértőnk erről szóló írását. Aki viszont a színpadokon keresi a hétköznapi fasizmust, nem kell messzebb mennie a Jurányinál, itt játssza ugyanis a HOPPart Társulat a szerző Válasszunk párt című darabját, amelynek alapja megtörtént eset: egy tömegverekedés a Szociáldemokrata és a Náci Párt között 1931-ben, a bajorországi Murnauban. A darabot Polgár Csaba rendezte. Szereplők: Hay Anna, Szandtner Anna, Takács Nóra Diána, Terhes Sándor és Friedenthal Zoltán.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.