Válasszunk párt

  • 2016. március 2.

Snoblesse

Hétköznapi fasizmus a HOPPart tolmácsolásában.
false

„1938-ban a párizsi Champs-Élysées-n egy hirtelen támadt júniusi vihar villáma belecsapott egy öreg gesztenyefába. A lezuhanó ágak agyonütöttek egy járókelőt. Ez a szerencsétlen ember Ödön von Horváth volt, a meghatározhatatlan nemzetiségű (német? osztrák? magyar? szlovén?) dráma- és regényíró, aki épp pár hónappal korábban, az Anschluss idején szökött meg Bécsből, a német bevonulók elől. A nácik már 1933-ban »szalonkommunistának« bélyegezték, zaklatták, később betiltották legjobb regényét. Párizsban éppen ugyanennek a könyvnek az amerikai megfilmesítéséről indult tárgyalni egy producerrel, amikor rádőlt a fa. A groteszkül borzalmas halál sajátos – jóslat erejű – értelmet adott Horváth nácizmust bíráló műveinek. »Igen, még nyár van, de már a havat várjuk« – mondta. Az író pályája ugyanis véget ért még azelőtt, hogy a hitleri rendszer a maga »tiszta« formájában kibontakozott volna.”

Aki többet szeretne tudni az Ödön von Horváth regényeiben felbukkanó hétköznapi fasizmusról, ki ne hagyja szakértőnk erről szóló írását. Aki viszont a színpadokon keresi a hétköznapi fasizmust, nem kell messzebb mennie a Jurányinál, itt játssza ugyanis a HOPPart Társulat a szerző Válasszunk párt című darabját, amelynek alapja megtörtént eset: egy tömegverekedés a Szociáldemokrata és a Náci Párt között 1931-ben, a bajorországi Murnauban. A darabot Polgár Csaba rendezte. Szereplők: Hay Anna, Szandtner Anna, Takács Nóra Diána, Terhes Sándor és Friedenthal Zoltán.

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.