Vanessa Paradis az Írómoziban

  • 2013. április 15.

Snoblesse

Fehér Béla Daniel Auteuil és Vanessa Paradis filmjét ajánlja.


Kezd kirajzolódni a kortárs magyar irodalom kis mozis térképe – az Írómozi címmel futó vetítős-beszélgetős sorozat egyik nagy erénye, hogy eligazít, kinél melyik filmmel lehet bevágódni. Ha Háy Jánosnak az Erőszakikat dicsérjük, Tóth Krisztinának pedig a 4 hónap, 3 hét, 2 napot, ha Németh Gábor társaságában a Playtime-ot nevezzük meg kedvencünknek, Csaplár Vilmostól meg kölcsönkérjük a Hukklét, alighanem kedvező fogadtatásban lesz részünk, hiszen ők maguk is így választottak az Írómozi vendégeként. A mozizó szerzők sorában ezúttal Fehér Béla következik: a Kossuthkifli és a Lecsó című könyvek szerzője Patrice Leconte Lány a hídon című filmjét választotta, melynek hőse egy Gabor nevű késdobáló (Daniel Auteuil) és Adele (Vanessa Paradis), az eleven célpont. A fekete-fehér film után színes beszélgetés.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.