Várady Szabolcs a Pepita Oféliában

A költő felolvas: versek és műfordítások műsoron.

Verseket ír, műveket fordít, versrovatot vezet (Holmi), olykor díjakat vesz át (József Attila-, Kossuth-), és néha felolvas – mint például most is a Pepita Ofélia bárban. A felsoroltak közül Várady Szabolcs mindben jeleskedik, s mint azt egy narancsos interjú is bizonyítja, nemcsak a mai magyar irodalomba bejáratos, de a tegnapiba, sőt a tegnapelőttibe is. Nála nemcsak Ottlik Géza és Vas István, de Tandori Dezső és Petri György is megfér egy – személyes élményeket felelevenítő – válaszban: „A Népstadionban a hatvanas évek elején egyszer atlétikai versenyen voltunk Bálint Andrással, iszonyú vihar tört ki, és a nagy kavarodásban futólag összetalálkoztunk Ottlikkal, akit már ismertem Vasék révén. Volt vele egy fiatalember is, de hogy Tandori volt, az csak jóval később derült ki. Petrivel még előbb találkoztam, kb. 1960-ban. Váci Mihály szerkesztette akkor az Új Írás versrovatát, és meghívott a lakására néhányunkat, a verseinket nem közölte ugyan, de legalább barátságosan elbeszélgetett velünk. Volt ott egy furcsa, izgága fiú – de ezt ő, vagyis Petri megírta később versben.”