Víg Mihály + Ágoston Orchestra

  • 2014. április 15.

Snoblesse

Víg-művek Ágoston-kísérettel a Müpában.
false

 

Fotó: Pető Zsuzsa

Két „megkerülhetetlen” alak, akiket ezen az estén sem lehet megkerülni, minthogy a Müpa színpadán lesz jelenésük egymást jól kiegészítve. Az egyik  Víg Mihály, ő sokak számára a Balaton óta megkerülhetetlen, de vannak, akik a Trabant óta számolnak vele, megint mások pedig a Tarr Bélának írt filmzenék óta. A Ma este te vagy a főnök című produkció Víg Mihály valamennyi korszakából – és a felsoroltakon kívül is akad még egy s más – merít, de a színpadon lesz mint másik megkerülhetetlen, a nem kevésbé sokoldalú Ágoston Béla is (interjúnk vele itt), aki oly sok formációban játszik, hogy összes kezünk-lábunk sem lenne elegendő, hogy  megszámoljuk. De ezen az estén nem a számolgatásé, hanem az önfeledt zenélésé a főszerep: Ágoston szaxofonnal, klarinéttal és az elmaradhatatlan-megkerülhetetlen steel drummal készül, de ott lesz Palya Bea, Szalóki Ági, Lovasi András és egy éneklő fűrész is.

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.