Vivian Maier fotográfiái

  • 2012. október 10.

Snoblesse

Egy titkos fotóséletmű – egy amerikai dadus, aki egész életében fotózott. Ma már világhírű.
Florida, April 7, 1960


Florida, April 7, 1960

Fotó: Howard Greenberg Gallery

Vivian Maier világéletében a dadaizmusnak és a dadaizmusból élt – a nemrég felfedezett, ma már a 20. század egyik legnagyobb utcai fotográfusaként ünnepelt asszony dadaként kereste a kenyerét. Képeit, amelyek legnagyobb részét New York és Chicago utcáit járva készítette, nem a szélesebb nyilvánosságnak szánta (de még a szűkebbnek sem), s ha egy várostörténészként is aktív ingatlanügynök nem bukkan rájuk egy árverésen, könnyen lehet, hogy a több mint százezer negatívot tartalmazó életmű fiókban/dobozban/sötétkamrában marad. De nem maradt, ám az ünneplésből a művésznek nem sok jutott, mire felfedezte a világ, már nem volt az élők sorában: 2009-ben hunyt el, 83 éves korában. A Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház kiállítása átfogó képet ad a nagy utcai fényképészekkel – Henri Cartier-Bressonnal és Diane Arbusszal – együtt emlegetett Vivian Maier munkásságáról. A kiállítás november 25-ig látható.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.