Vivian Maier fotográfiái

  • 2012. október 10.

Snoblesse

Egy titkos fotóséletmű – egy amerikai dadus, aki egész életében fotózott. Ma már világhírű.
Florida, April 7, 1960


Florida, April 7, 1960

Fotó: Howard Greenberg Gallery

Vivian Maier világéletében a dadaizmusnak és a dadaizmusból élt – a nemrég felfedezett, ma már a 20. század egyik legnagyobb utcai fotográfusaként ünnepelt asszony dadaként kereste a kenyerét. Képeit, amelyek legnagyobb részét New York és Chicago utcáit járva készítette, nem a szélesebb nyilvánosságnak szánta (de még a szűkebbnek sem), s ha egy várostörténészként is aktív ingatlanügynök nem bukkan rájuk egy árverésen, könnyen lehet, hogy a több mint százezer negatívot tartalmazó életmű fiókban/dobozban/sötétkamrában marad. De nem maradt, ám az ünneplésből a művésznek nem sok jutott, mire felfedezte a világ, már nem volt az élők sorában: 2009-ben hunyt el, 83 éves korában. A Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház kiállítása átfogó képet ad a nagy utcai fényképészekkel – Henri Cartier-Bressonnal és Diane Arbusszal – együtt emlegetett Vivian Maier munkásságáról. A kiállítás november 25-ig látható.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.