Vivian Maier fotográfiái

  • 2012. október 10.

Snoblesse

Egy titkos fotóséletmű – egy amerikai dadus, aki egész életében fotózott. Ma már világhírű.
Florida, April 7, 1960


Florida, April 7, 1960

Fotó: Howard Greenberg Gallery

Vivian Maier világéletében a dadaizmusnak és a dadaizmusból élt – a nemrég felfedezett, ma már a 20. század egyik legnagyobb utcai fotográfusaként ünnepelt asszony dadaként kereste a kenyerét. Képeit, amelyek legnagyobb részét New York és Chicago utcáit járva készítette, nem a szélesebb nyilvánosságnak szánta (de még a szűkebbnek sem), s ha egy várostörténészként is aktív ingatlanügynök nem bukkan rájuk egy árverésen, könnyen lehet, hogy a több mint százezer negatívot tartalmazó életmű fiókban/dobozban/sötétkamrában marad. De nem maradt, ám az ünneplésből a művésznek nem sok jutott, mire felfedezte a világ, már nem volt az élők sorában: 2009-ben hunyt el, 83 éves korában. A Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház kiállítása átfogó képet ad a nagy utcai fényképészekkel – Henri Cartier-Bressonnal és Diane Arbusszal – együtt emlegetett Vivian Maier munkásságáról. A kiállítás november 25-ig látható.

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.