Művészeti galopp a Kék Lóban

  • 2012. október 10.

Snoblesse

Az egyik írja az irodalmat, a másik táskát készít belőle: Kemény Lili és Szilas Rita találkozása a Kék Lóban.


Mint azt a kritikus megjegyezte (a teljes szöveg itt): „Kemény Lilinek van nyelve és önálló költői világa, akkor is van, ha még óhatatlanul emlékeztet egy nagy hatású költőére, akinek köpenyéből immár másfél nemzedéknyi induló költő próbálkozik kibújni, és aki történetesen Kemény Lili édesapja, de mondom, nem csak neki probléma tőle elszakadva megszólalni.” Aligha lesz gond a megszólalással a Kék Ló fashion pubban, ahol a poétikusan ifjú költőnő az irodalmat, Szilas Rita pedig a divattervezést képviseli – az Összefonódások címmel most induló beszélgetéssorozatban divattervezők ülnek egy asztalhoz más művészeti ágak képviselőivel. Az első alkalommal tehát a feketerigók és a Hold iránt elkötelezett költőnő és a kortárs irodalmat könyvtáskákkal és írógéptáskákkal népszerűsítő designer ad randevút egymásnak Karafiáth Orsolya közvetítésével.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.