VOLT-zárás: Iggy and The Stooges

  • 2012. június 18.

Snoblesse

Sopron, nagyszínpad, éjfél: a rocktörténet egyik legnagyobb gitárosa a világ egyik utolsó nagy frontemberével.


Ahogy az a könyvek könyvében áll: kezdetben vala a Stooges. Negyven éve persze még kutyába se vették, a punkrobbanás viszont igazságot szolgáltatott neki, és azóta sem kérdés, hogy a rock and roll vadabbik oldalán hasító zenekarok kitől is tanulták a leckét. A három évtizednyi szünet után újjáalakult bandát mi is láthattuk már egyszer – de nem ebben a formában. Akkor, a Szigeten (koncertkritikánk itt) az alapító Ron Asheton markolta a gitárt, most viszont James Williamson, a Raw Power (és az első Iggy Pop-lemez, a csodálatos Kill City) mágusának vaskezében lesz a hangszer, aki nemrég tért vissza a rockba a Sonynál eltöltött dolgos programozói évtizedek után. A rocktörténet egyik legnagyobb gitárosát láthatjuk hát a világ egyik utolsó nagy frontembere mellett Sopronban, szombat éjjel, a VOLT fesztivál záróéjszakáján.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.