XXYYXX & Giraffage az Akváriumban

  • 2012. szeptember 27.

Snoblesse

Amerikai tinédzserek, megkapóan borult hangulatban.


Meghökkentően fiatal előadók teszik tiszteletüket nálunk hétfőn: a Toldi Klubban a Designer Drums és a Soundkitchen zeneőrült kollektívák (a friss zenékben utazó dj-brigád, illetve az új tehetségeket „bookoló” koncertszervező csapat) szervezésében XXYYXX és Giraffage lép fel élőben. Az előbbi sajátos kromoszómakombináció egy bizonyos Marcel Everettet rejt, aki csak októberben tölti be a 17-et, ennek dacára máris egy saját, mérvadó zenei fórumokon és blogokon is respektált albummal és további ígéretes remixekkel jelentkezett. Everett zenéit természetesen erősen inspirálták korunk trendi elektronikus, azon belül inkább lassúnak és megfontoltnak nevezhető tánczenéi (post-dubstep, chillwave, trap stb.), amiből az ifjú csodagyerek máris remek érzékkel rakja össze saját, rendkívül impresszív, s mint a mellékelt video is mutatja, kellemesen füstös hangulatú muzsikáit. A szintén kedves elektronikában utazó, a borult hiphopból, a dreampopból és az r&b-ből egyaránt merítő Giraffage pedig le sem tagadhatná, hogy Kaliforniából jött – ennyi kicsattanó energia és lazaság csak onnan érkezhet.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.