Most, hogy Mucsi, Scherer, Szikszai és/vagy Katona Mrożeket játszanak Zsámbékon, a legjobb, amit tehetünk – már azon túl, hogy le/felmegyünk megnézni a produkciót –, hogy kapcsoljuk magát a szerzőt. Aki ugyan 2013-ban távozott az élők sorából, de a Narancs még azelőtt interjúvégre kapta:
| ||
Magyar Narancs: Ön hogy tanult meg írni?
Sławomir Mrożek: Írni?
MN: Igen. Hogy tanult meg írni?
SM: Nem tanultam.
MN: De…
SM: …No persze, tanultam. Az általános iskolában. Először az a betűt, aztán a b-t, a c-t. Mint mindenki.
MN: De valahogy csak elkezdett drámát írni?
SM: És akkor mi van? Ön most olyasmit kérdezett, amit már nagyon sokszor hallottam. „Mrożek úr, most mondja el, mi a trükkje, hogyan jöttek ki magából ezek a dolgok, mi az ön fortélya, mi a titka? Mondja már el végre!” De én soha nem mondok el semmit, mert erről nincs mit mondanom. Megírtam az első darabomat, a másodikat, a harmadikat, és ezek – tetszettek. Egyszerűen nincsen titkom.
MN: Mikor volt életében először színházban?
SM: Tizenöt éves koromban. Korábban nem is igen lehettem volna, mert amikor a háború kitört, mindössze kilencéves voltam, az ötéves német megszállás alatt pedig az összes lengyel színházat betiltották, akárcsak az egyetemeket vagy a zeneiskolákat.
