Zsidó, lengyel, két jó barát?

  • 2017. március 6.

Snoblesse

Tadeusz Słobodzianek darabja, A mi osztályunk a Kamrában.
false

„Volt szerencsém – szerencsém volt – egy teljesen hétköznapi estén, teljesen hétköznapi közönség tagjaként látni Tadeusz Słobodzianek A mi osztályunk című darabját a Kamrában. És megtapasztalni a vákuumszerű figyelmet, amely fokozatosan, a játéktér felől alakul ki; egyneműsíti a játék és a nézők terét, telítődik előbb döbbenettel, majd részvéttel, és mire kikóválygunk a kétórás előadás után az utcára, nyugtalanító gondolatokat viszünk magunkkal. Nyugtalanok vagyunk – méghozzá sokféleképpen nyugtalanok” – írta kritikusunk (a teljes kritika itt) a Kamrában játszott, Máté Gábor által rendezett darabról, és arról a fejbe kólintással felérő, sokáig sajgó érzésről, melyet – tanúsíthatjuk! – Słobodzianek darabja (egy iskolai osztály tagjainak 20. századi története) okoz. Akik fejbe kólintanak: Pálos Hanna, Pelsőczy Réka, Bodnár Erika, Dénes Viktor, Takátsy Péter, Rajkai Zoltán, Bán János, Szacsvay László, Ujlaki Dénes és Haumann Péter.

Aki további lengyelezésre kíváncsi, ki ne hagyja Pawel Pawlikowskival készült interjúnkat!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.