A 100 éves Švejk

A kiismerhetetlen Valaki

  • Berkes Tamás
  • 2021. április 10.

Sorköz

„Hogy ki az a Švejk, tudja mindenki. Alakja túlságosan ismert: azok is tudják, hogy kicsoda, akik nem olvasták Hašek regényét. Az egyértelmű meghatározás béklyójából azonban Švejk kibújik az értő olvasás esetében is. Hogy kicsoda Švejk, pontosan senki se tudja.”

Ezekkel a szavakkal kezdődik Přemysl Blažíček 1991-ben megjelent monográfiája, amely a cseh irodalom világszerte legismertebb művének titkait boncolgatja. Jaroslav Hašek éppen 100 éve kezdte kiadni azokat a kocsmákban terjesztett szórakoztató füzeteket, amelyek a szerző két évvel későbbi halála után – az 1926-os német fordítás nyomán – nemzetközi karriert futottak be. Magyarra először Karikás Frigyes fordította le Párizsban, de a ma közkézen forgó változat Réz Ádám munkája, aki az ötvenes években egy „szocialista munkaverseny” alkalmával ajánlotta fel, hogy elsajátítva a cseh nyelvet, elkészíti az új, először 1956-ban megjelent adaptációt.

Misztifikáció, anarchista performance

Hašek 1914 előtt a prágai kiskocsmák közismert botrányhőse volt, aki kávéházi asztaloknál sebtében írta humoros tárcáit, elbeszéléseit. A kutatók aprólékosan kinyomozták a szerző életének szinte összes momentumát: rendőrségi botrányait, nő- és italügyeit, katonáskodását, részvételét az orosz forradalomban. Az író baráti körének visszaemlékezéseit azonban átjárja a bohém életforma mítosza, amelyben sok koholmány és féligazság keveredik a biztosnak látszó adatokkal. A mítoszok hátterében egy kövér, jóságos, de gyermekded módon kegyetlen és könnyelmű embert látunk; egy vidám hajótöröttet, aki nem találja helyét a polgári életben.

Fiatal éveiben bejárta a Monarchia számos tartományát, csavargott és alkalmi munkákból élt. A misztifikáció (félrevezetés, ámítás, rászedés) mestere volt, színlelt utcai botrányok hőse. Kapcsolatban állt a Csehországban eleven anarchista mozgalommal. Legismertebb misztifikációja a Törvény Keretei Között Mérsékelten Haladó Párt egyszemélyes megalapítása volt az 1911-es pótválasztások idején, amikor Prága Vinohrady kerületében parodisztikus előadásokat tartott, amelyekben kigúnyolta korának hamis politikai frázisait, s mindezt egy bohém mulatság szellemében vitte színre a városrész akkori legnagyobb vendéglőjében. Szónoki képességének köszönhetően ez az intellektuális játék nagy feltűnést keltett, a zsúfolásig megtelt vendéglőben ismert írók, művészek, anarchisták, de politikusok is feltűntek; s egyik este megjelent egy úrias külsejű, akkor még teljesen ismeretlen fiatalember is – Franz Kafka. Egy szemtanú így emlékezett vissza Hašek egyik fellépésére:

„Végül is szónokolt ő mindenről: a legkülönfélébb szentekről, az alkoholizmus elleni harcról, a Királyudvari Kézirat [közismert hamisítvány – B. T.] valódiságáról, a hittérítők hasznos tevékenységéről. (…) Pellengérre állította azokat a visszaéléseket, amelyeket az állam eltűr, sőt támogat, például a húsz filléres kapupénzt, amelyet a házmester húz ki szegény lumpok zsebéből. Ostorozta továbbá a nyilvános illemhelyek belépti díját, ami miatt durván megbírságolják az egészségi állapotukra ügyelő szegény sorsú állampolgárokat; akinek ugyanis e belépődíjra nincsen fedezete, az kénytelen nyilvánosabb helyeket használni.”

Švejk figuráját Hašek még a világháború előtt találta ki, de ezek a korai változatok a végső Švejkhez képest csak előkészületnek tekinthetők. 1921-ben, a polgárháborús Oroszországból hazatérve már olyan hangon szólal meg, amelyet tehetetlen keserűség és gyűlölet fűt: a humoros leírások anyagát átszövi az erőszak és önkény elutasítása, ami megemeli a korábbi szövegkezelés minőségét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.