A 100 éves Švejk

A kiismerhetetlen Valaki

  • Berkes Tamás
  • 2021.04.10 17:49

Sorköz

„Hogy ki az a Švejk, tudja mindenki. Alakja túlságosan ismert: azok is tudják, hogy kicsoda, akik nem olvasták Hašek regényét. Az egyértelmű meghatározás béklyójából azonban Švejk kibújik az értő olvasás esetében is. Hogy kicsoda Švejk, pontosan senki se tudja.”

Ezekkel a szavakkal kezdődik Přemysl Blažíček 1991-ben megjelent monográfiája, amely a cseh irodalom világszerte legismertebb művének titkait boncolgatja. Jaroslav Hašek éppen 100 éve kezdte kiadni azokat a kocsmákban terjesztett szórakoztató füzeteket, amelyek a szerző két évvel későbbi halála után – az 1926-os német fordítás nyomán – nemzetközi karriert futottak be. Magyarra először Karikás Frigyes fordította le Párizsban, de a ma közkézen forgó változat Réz Ádám munkája, aki az ötvenes években egy „szocialista munkaverseny” alkalmával ajánlotta fel, hogy elsajátítva a cseh nyelvet, elkészíti az új, először 1956-ban megjelent adaptációt.

Misztifikáció, anarchista performance

Hašek 1914 előtt a prágai kiskocsmák közismert botrányhőse volt, aki kávéházi asztaloknál sebtében írta humoros tárcáit, elbeszéléseit. A kutatók aprólékosan kinyomozták a szerző életének szinte összes momentumát: rendőrségi botrányait, nő- és italügyeit, katonáskodását, részvételét az orosz forradalomban. Az író baráti körének visszaemlékezéseit azonban átjárja a bohém életforma mítosza, amelyben sok koholmány és féligazság keveredik a biztosnak látszó adatokkal. A mítoszok hátterében egy kövér, jóságos, de gyermekded módon kegyetlen és könnyelmű embert látunk; egy vidám hajótöröttet, aki nem találja helyét a polgári életben.

Fiatal éveiben bejárta a Monarchia számos tartományát, csavargott és alkalmi munkákból élt. A misztifikáció (félrevezetés, ámítás, rászedés) mestere volt, színlelt utcai botrányok hőse. Kapcsolatban állt a Csehországban eleven anarchista mozgalommal. Legismertebb misztifikációja a Törvény Keretei Között Mérsékelten Haladó Párt egyszemélyes megalapítása volt az 1911-es pótválasztások idején, amikor Prága Vinohrady kerületében parodisztikus előadásokat tartott, amelyekben kigúnyolta korának hamis politikai frázisait, s mindezt egy bohém mulatság szellemében vitte színre a városrész akkori legnagyobb vendéglőjében. Szónoki képességének köszönhetően ez az intellektuális játék nagy feltűnést keltett, a zsúfolásig megtelt vendéglőben ismert írók, művészek, anarchisták, de politikusok is feltűntek; s egyik este megjelent egy úrias külsejű, akkor még teljesen ismeretlen fiatalember is – Franz Kafka. Egy szemtanú így emlékezett vissza Hašek egyik fellépésére:

„Végül is szónokolt ő mindenről: a legkülönfélébb szentekről, az alkoholizmus elleni harcról, a Királyudvari Kézirat [közismert hamisítvány – B. T.] valódiságáról, a hittérítők hasznos tevékenységéről. (…) Pellengérre állította azokat a visszaéléseket, amelyeket az állam eltűr, sőt támogat, például a húsz filléres kapupénzt, amelyet a házmester húz ki szegény lumpok zsebéből. Ostorozta továbbá a nyilvános illemhelyek belépti díját, ami miatt durván megbírságolják az egészségi állapotukra ügyelő szegény sorsú állampolgárokat; akinek ugyanis e belépődíjra nincsen fedezete, az kénytelen nyilvánosabb helyeket használni.”

Švejk figuráját Hašek még a világháború előtt találta ki, de ezek a korai változatok a végső Švejkhez képest csak előkészületnek tekinthetők. 1921-ben, a polgárháborús Oroszországból hazatérve már olyan hangon szólal meg, amelyet tehetetlen keserűség és gyűlölet fűt: a humoros leírások anyagát átszövi az erőszak és önkény elutasítása, ami megemeli a korábbi szövegkezelés minőségét.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

„Félig-meddig röhögtem”

  • Soós Tamás

Rapben ritkán hallani ennyire zavarba ejtő érzelmességet, amelybe mégis rengeteg ön­irónia vegyül. A Take Me Please című, Friss Hús-nagydíjas kisfilmjéről ismert animátor, Hegyi Olivér nemrég adta ki első, punkosan nyers lemezét Sírunk és nevetünk címen, s a korong generációs látleletnek sem utolsó. Ön­ostorozó szövegekről, a harmincpluszosan kezdett rapkarrier előnyeiről, és arról a politikai szakadékról is beszélgettünk, ami a Fidesz-szavazó szülőktől választja el a korosztályát.

Odalent, a fenéken

  • Bacsadi Zsófia

Jimmy McGovern és a BBC háromrészes drámasorozata nem bíbelődik sokat az expozícióval: egyből behajítja nézőjét az addig büntetlen előéletű Mark Cobden (Sean Bean) börtönfelvételi procedúrájába.

Kebabpizza

A podcast a hangzó újságírás gonzója vagy punkja, s hogy ez felszabadító megújulása, vagy épp válságtünete, hovatovább hattyúdala-e az audiozsurnalizmusnak, az továbbra is a befogadói ízlésen múlik. Az mindenesetre kétségtelen, hogy ami izgalom ma ebben a műfajban vagy műnemben lehet, az leginkább a podcast háza táján keresendő.

Verseny, társakkal

A járványadatok ismeretében fölöttébb abszurd és érzéketlen dolog lenne Beethovent megtenni 2020 nagy vesztesének, de tény, hogy a komponista emlékéve jócskán megsínylette a (kultúr)élet leállását.

Helyzetgyakorlatok

  • TPP

Pályaindító film volt a Rengeteg, eredeti, szokatlan, izgalmas. Hét, egymással közvetlenül össze nem függő etűd, hét, visszatérő kört le­író párbeszéd, hét, ítéletalkotó reflexeinket próbára tevő, nyitott befejezésű, ám önmagukba zárult világok találkozásra való képtelenségét megjelenítő szituáció.

„A pénz nem elég”

Megkerülhetetlen gyűjtő, a magyar kultúra egyik legbefolyásosabb szereplője. Egyebek mellett gyűjteményépítésről, a Centre Pompidou akvizíciós bizottságában vitt szerepéről és a Magyar Nemzeti Bank műtárgyvásárlási tanácsadójának a feladatairól kérdeztük.

Pogromok alulnézetből

Apor Péter legfőbb kutatási területe Kelet-Közép-Európa kultúrtörténetének vizsgálata a 20. század második felében, a térség nemzetközi folyamatokban betöltött szerepének áttekintésével kiegészítve.

Városvarázs

  • Sándor Panka

Pelsőczy Réka rendezése felvillantja a lehetőséget, hogy milyen is lenne, ha friss szemmel, turistaként tekinthetnénk Budapestre.

Komisszárkultúra – I. rész

  • Farkas Zsolt

Kulturális hadviselés hosszú távú politikai program- és stratégiajavaslat a „NER” (Orbán-Fidesz) számára, hogyan kell a magyar közintézményrendszer totális bürokratikus fideszesítését betetőzni a kultúra és az oktatás minden résztvevője, és végső soron mindenki gondolkodásának fideszesítésével.

Géppuskával Bodri ellen

Gyakori, hogy a szomszédban kutyás, macskás, netán kígyót tartó ember lakik, de mi a teendő, ha a lakóközösségből valakit sérelem ér? Milyen írott és íratlan szabályok szerint zajlik a kisállatos együttélés a társasházakban?

Eszi, nem eszi

A világon előállított összes élelmiszer egyharmada hulladékká válik, mielőtt a termelőtől a fogyasztóig jutna. Az élelmiszer-pazarlás Magyarországon is jelentős, de jó néhányan vannak, akik megpróbálnak tenni ellene.