Finomlelkű pszichopaták

Sorköz

Vikingek szerepelnek a sikersorozatokban és a fantasyregényekben, de vajon milyennek látták ők saját magukat? Hogyan szemlélték a világot, és miért vonzódtak úgy a hősi tettekhez és a hősies halál gesztusaihoz? Erre keresi a választ a Kacagva halok meg című kötet.

Kedves Olvasónk!

A Sorköz Olvasni muszáj sorozatában megmutatjuk: a Narancs szerzői nem csak írnak, olvasnak is a maguk örömére. Olvasnak és újraolvasnak régi és újabb klasszikusokat, méltán és méltatlanul elsüllyedt szerzőket, elfelejtett, a polc mögé csúszott könyveket és korábbi korok sztárkönyveit, véletlenszerűen vagy valami különös összejátszás révén elibük sodródott műveket.

A viking kor romanticizálásának virágkorát éljük. Elegendő volt bő ezer év, hogy félelem helyett vágyakozva gondoljunk a vikingek szabad és féktelen életmódjára, hogy lenyűgözve figyeljük a halálhoz fűződő könnyed (?) viszonyukat. A sokszor minden alapot nélkülöző toposzok még egzotikusabbá teszik a viking legendák hőseit.

Tom Shippey nemcsak középkorász, a közép- és óangol irodalom kutatója, de foglalkozik modern fantasyvel és science fictionnel is. Jelentős Tolkien-szakértő, aki A Gyűrűk ura és a Hobbit filmek elkészítésében is közreműködött. 

A könyv a viking lét szellemi aspektusát a vonatkozó irodalmi szövegek segítségével vizsgálja, amelyek magyarázatot adhatnak arra a ma szinte megközelíthetetlenül idegen gondolkodásmódra, melyet a szerző viking észjárásnak nevez. Shippey módszeresen vezet végig a sagák és költemények utalás- és vonatkozásrendszerén. Az egyes sorok mögött rejlő szándékra és a szavak, kifejezések eredeti-valódi jelentésére többek között kultúrtörténeti, régészeti és filológiai eszközök segítségével mutat rá.

 
Tom Shippey: Kacagva halok meg
Forrás: Alexandra Kiadó
 

 

Az idézett irodalmi művek nagyon is igénylik a magyarázatot: már a szavakat sem feltétlenül értjük, hiszen az északi mitológia rengeteg sajátos lényt sorakoztat fel (és ez csak egy probléma a sok közül). Ahol pedig a szavakat, kifejezéseket érteni véljük, ott a kontextus hiányzik, azaz nem ugyanazt értjük alatta, mint akkor értettek.

További nehézség, hogy a szövegek legtöbbje, noha valószínűsíthetően létező történelmi figurák életét és kalandjait mesélik el, későbbi korokból maradtak ránk.

A viking kultúra nagyjából az időszámításunk szerinti 750-1100 között élte virágkorát, ám a hőstetteiket csak a 13-14. században jegyezték le.

Ez idő alatt nemcsak a szájhagyomány (mesélőről mesélőre alakultak, miszticizálódtak a történetek), de a kereszténység jótékony és eufemizáló leple (finomítandó a vérfagyasztó és morbid elemeket, amelyek nem voltak összeegyeztethetőek a krisztusi programmal) is erőteljesen áthangolta a történeteket.

A szerző érezhetően szimpatizál a vikingekkel, de nem hallgatja el a korszak gyomorforgató epizódjait sem, legyen szó légcsőkiharapásról vagy a vérsasról. Szépítés nélkül teszi le elénk a hősök és királyi családok erőszakkal, átveréssel és bosszúval tarkított genealógiáját (amelynek szerteágazó szálaiba könnyen bele lehet gabalyodni).

Közben persze sokkal több a közös vonásunk a vikingekkel, mint gondolnánk. Barbár történeteikben rengeteg finomság rejlik, keménynek tűnő reakcióik alatt elfojtott érzelmek sorakoznak. Egy-egy elpiruló arc, elfehéredő ujj vagy elakadt szó jelzi csupán, hogy a hősök nem az érzelmek hiányában, hanem épp azok miatt cselekednek úgy, ahogy. A bosszú pedig sosem marad el, még ha évtizedeket kell várni is rá. A keménység a vikingek kiváló és csavaros humorában is megmutatkozik, mely természetesen a halállal párosítva működik leginkább: a furfangos halotti énekek kiemelt helyet kapnak a történetekben. Minden valamire való hős humoros versikéjének megírását követően indul a Valhallába. A könyv címe Ragnar Lodbrog, azaz Darócnadrágos Ragnar halotti énekét idézi (a jelzős nevek nagyon népszerűek ebben a kultúrában, eredetüket, sok esetben csak találgathatjuk).

A szerző komoly háttérismerete hidat képez a múlt és a jelen között, a legjobb értelemben ismeretterjesztő munka. Shippey finom iróniája, helyenként tudományos, mégis anekdotázó, fanyar humorú nyelve kellemesen illeszkedik a témához. Magyarázatait történelmi háttérrel, régészeti leletekkel és a korabeli politikai összefüggésrendszerek felvázolásával támasztja alá. Bár nem akar az lenni, mégis vérbeli tudományos munka, emiatt távolról sem könnyed olvasmány, időutazás egy félreértett világba.

Tom Shippey: Kacagva halok meg. Élet és halál viking módra. Pécs, Alexandra Kiadó, 2023, 567 oldal. Fordította: Végh Orsolya. 6999 forint

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.