Finomlelkű pszichopaták

Sorköz

Vikingek szerepelnek a sikersorozatokban és a fantasyregényekben, de vajon milyennek látták ők saját magukat? Hogyan szemlélték a világot, és miért vonzódtak úgy a hősi tettekhez és a hősies halál gesztusaihoz? Erre keresi a választ a Kacagva halok meg című kötet.

Kedves Olvasónk!

A Sorköz Olvasni muszáj sorozatában megmutatjuk: a Narancs szerzői nem csak írnak, olvasnak is a maguk örömére. Olvasnak és újraolvasnak régi és újabb klasszikusokat, méltán és méltatlanul elsüllyedt szerzőket, elfelejtett, a polc mögé csúszott könyveket és korábbi korok sztárkönyveit, véletlenszerűen vagy valami különös összejátszás révén elibük sodródott műveket.

A viking kor romanticizálásának virágkorát éljük. Elegendő volt bő ezer év, hogy félelem helyett vágyakozva gondoljunk a vikingek szabad és féktelen életmódjára, hogy lenyűgözve figyeljük a halálhoz fűződő könnyed (?) viszonyukat. A sokszor minden alapot nélkülöző toposzok még egzotikusabbá teszik a viking legendák hőseit.

Tom Shippey nemcsak középkorász, a közép- és óangol irodalom kutatója, de foglalkozik modern fantasyvel és science fictionnel is. Jelentős Tolkien-szakértő, aki A Gyűrűk ura és a Hobbit filmek elkészítésében is közreműködött. 

A könyv a viking lét szellemi aspektusát a vonatkozó irodalmi szövegek segítségével vizsgálja, amelyek magyarázatot adhatnak arra a ma szinte megközelíthetetlenül idegen gondolkodásmódra, melyet a szerző viking észjárásnak nevez. Shippey módszeresen vezet végig a sagák és költemények utalás- és vonatkozásrendszerén. Az egyes sorok mögött rejlő szándékra és a szavak, kifejezések eredeti-valódi jelentésére többek között kultúrtörténeti, régészeti és filológiai eszközök segítségével mutat rá.

 
Tom Shippey: Kacagva halok meg
Forrás: Alexandra Kiadó
 

 

Az idézett irodalmi művek nagyon is igénylik a magyarázatot: már a szavakat sem feltétlenül értjük, hiszen az északi mitológia rengeteg sajátos lényt sorakoztat fel (és ez csak egy probléma a sok közül). Ahol pedig a szavakat, kifejezéseket érteni véljük, ott a kontextus hiányzik, azaz nem ugyanazt értjük alatta, mint akkor értettek.

További nehézség, hogy a szövegek legtöbbje, noha valószínűsíthetően létező történelmi figurák életét és kalandjait mesélik el, későbbi korokból maradtak ránk.

A viking kultúra nagyjából az időszámításunk szerinti 750-1100 között élte virágkorát, ám a hőstetteiket csak a 13-14. században jegyezték le.

Ez idő alatt nemcsak a szájhagyomány (mesélőről mesélőre alakultak, miszticizálódtak a történetek), de a kereszténység jótékony és eufemizáló leple (finomítandó a vérfagyasztó és morbid elemeket, amelyek nem voltak összeegyeztethetőek a krisztusi programmal) is erőteljesen áthangolta a történeteket.

A szerző érezhetően szimpatizál a vikingekkel, de nem hallgatja el a korszak gyomorforgató epizódjait sem, legyen szó légcsőkiharapásról vagy a vérsasról. Szépítés nélkül teszi le elénk a hősök és királyi családok erőszakkal, átveréssel és bosszúval tarkított genealógiáját (amelynek szerteágazó szálaiba könnyen bele lehet gabalyodni).

Közben persze sokkal több a közös vonásunk a vikingekkel, mint gondolnánk. Barbár történeteikben rengeteg finomság rejlik, keménynek tűnő reakcióik alatt elfojtott érzelmek sorakoznak. Egy-egy elpiruló arc, elfehéredő ujj vagy elakadt szó jelzi csupán, hogy a hősök nem az érzelmek hiányában, hanem épp azok miatt cselekednek úgy, ahogy. A bosszú pedig sosem marad el, még ha évtizedeket kell várni is rá. A keménység a vikingek kiváló és csavaros humorában is megmutatkozik, mely természetesen a halállal párosítva működik leginkább: a furfangos halotti énekek kiemelt helyet kapnak a történetekben. Minden valamire való hős humoros versikéjének megírását követően indul a Valhallába. A könyv címe Ragnar Lodbrog, azaz Darócnadrágos Ragnar halotti énekét idézi (a jelzős nevek nagyon népszerűek ebben a kultúrában, eredetüket, sok esetben csak találgathatjuk).

A szerző komoly háttérismerete hidat képez a múlt és a jelen között, a legjobb értelemben ismeretterjesztő munka. Shippey finom iróniája, helyenként tudományos, mégis anekdotázó, fanyar humorú nyelve kellemesen illeszkedik a témához. Magyarázatait történelmi háttérrel, régészeti leletekkel és a korabeli politikai összefüggésrendszerek felvázolásával támasztja alá. Bár nem akar az lenni, mégis vérbeli tudományos munka, emiatt távolról sem könnyed olvasmány, időutazás egy félreértett világba.

Tom Shippey: Kacagva halok meg. Élet és halál viking módra. Pécs, Alexandra Kiadó, 2023, 567 oldal. Fordította: Végh Orsolya. 6999 forint

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.