Finomlelkű pszichopaták

Sorköz

Vikingek szerepelnek a sikersorozatokban és a fantasyregényekben, de vajon milyennek látták ők saját magukat? Hogyan szemlélték a világot, és miért vonzódtak úgy a hősi tettekhez és a hősies halál gesztusaihoz? Erre keresi a választ a Kacagva halok meg című kötet.

Kedves Olvasónk!

A Sorköz Olvasni muszáj sorozatában megmutatjuk: a Narancs szerzői nem csak írnak, olvasnak is a maguk örömére. Olvasnak és újraolvasnak régi és újabb klasszikusokat, méltán és méltatlanul elsüllyedt szerzőket, elfelejtett, a polc mögé csúszott könyveket és korábbi korok sztárkönyveit, véletlenszerűen vagy valami különös összejátszás révén elibük sodródott műveket.

A viking kor romanticizálásának virágkorát éljük. Elegendő volt bő ezer év, hogy félelem helyett vágyakozva gondoljunk a vikingek szabad és féktelen életmódjára, hogy lenyűgözve figyeljük a halálhoz fűződő könnyed (?) viszonyukat. A sokszor minden alapot nélkülöző toposzok még egzotikusabbá teszik a viking legendák hőseit.

Tom Shippey nemcsak középkorász, a közép- és óangol irodalom kutatója, de foglalkozik modern fantasyvel és science fictionnel is. Jelentős Tolkien-szakértő, aki A Gyűrűk ura és a Hobbit filmek elkészítésében is közreműködött. 

A könyv a viking lét szellemi aspektusát a vonatkozó irodalmi szövegek segítségével vizsgálja, amelyek magyarázatot adhatnak arra a ma szinte megközelíthetetlenül idegen gondolkodásmódra, melyet a szerző viking észjárásnak nevez. Shippey módszeresen vezet végig a sagák és költemények utalás- és vonatkozásrendszerén. Az egyes sorok mögött rejlő szándékra és a szavak, kifejezések eredeti-valódi jelentésére többek között kultúrtörténeti, régészeti és filológiai eszközök segítségével mutat rá.

 
Tom Shippey: Kacagva halok meg
Forrás: Alexandra Kiadó
 

 

Az idézett irodalmi művek nagyon is igénylik a magyarázatot: már a szavakat sem feltétlenül értjük, hiszen az északi mitológia rengeteg sajátos lényt sorakoztat fel (és ez csak egy probléma a sok közül). Ahol pedig a szavakat, kifejezéseket érteni véljük, ott a kontextus hiányzik, azaz nem ugyanazt értjük alatta, mint akkor értettek.

További nehézség, hogy a szövegek legtöbbje, noha valószínűsíthetően létező történelmi figurák életét és kalandjait mesélik el, későbbi korokból maradtak ránk.

A viking kultúra nagyjából az időszámításunk szerinti 750-1100 között élte virágkorát, ám a hőstetteiket csak a 13-14. században jegyezték le.

Ez idő alatt nemcsak a szájhagyomány (mesélőről mesélőre alakultak, miszticizálódtak a történetek), de a kereszténység jótékony és eufemizáló leple (finomítandó a vérfagyasztó és morbid elemeket, amelyek nem voltak összeegyeztethetőek a krisztusi programmal) is erőteljesen áthangolta a történeteket.

A szerző érezhetően szimpatizál a vikingekkel, de nem hallgatja el a korszak gyomorforgató epizódjait sem, legyen szó légcsőkiharapásról vagy a vérsasról. Szépítés nélkül teszi le elénk a hősök és királyi családok erőszakkal, átveréssel és bosszúval tarkított genealógiáját (amelynek szerteágazó szálaiba könnyen bele lehet gabalyodni).

Közben persze sokkal több a közös vonásunk a vikingekkel, mint gondolnánk. Barbár történeteikben rengeteg finomság rejlik, keménynek tűnő reakcióik alatt elfojtott érzelmek sorakoznak. Egy-egy elpiruló arc, elfehéredő ujj vagy elakadt szó jelzi csupán, hogy a hősök nem az érzelmek hiányában, hanem épp azok miatt cselekednek úgy, ahogy. A bosszú pedig sosem marad el, még ha évtizedeket kell várni is rá. A keménység a vikingek kiváló és csavaros humorában is megmutatkozik, mely természetesen a halállal párosítva működik leginkább: a furfangos halotti énekek kiemelt helyet kapnak a történetekben. Minden valamire való hős humoros versikéjének megírását követően indul a Valhallába. A könyv címe Ragnar Lodbrog, azaz Darócnadrágos Ragnar halotti énekét idézi (a jelzős nevek nagyon népszerűek ebben a kultúrában, eredetüket, sok esetben csak találgathatjuk).

A szerző komoly háttérismerete hidat képez a múlt és a jelen között, a legjobb értelemben ismeretterjesztő munka. Shippey finom iróniája, helyenként tudományos, mégis anekdotázó, fanyar humorú nyelve kellemesen illeszkedik a témához. Magyarázatait történelmi háttérrel, régészeti leletekkel és a korabeli politikai összefüggésrendszerek felvázolásával támasztja alá. Bár nem akar az lenni, mégis vérbeli tudományos munka, emiatt távolról sem könnyed olvasmány, időutazás egy félreértett világba.

Tom Shippey: Kacagva halok meg. Élet és halál viking módra. Pécs, Alexandra Kiadó, 2023, 567 oldal. Fordította: Végh Orsolya. 6999 forint

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk