Finomlelkű pszichopaták

Sorköz

Vikingek szerepelnek a sikersorozatokban és a fantasyregényekben, de vajon milyennek látták ők saját magukat? Hogyan szemlélték a világot, és miért vonzódtak úgy a hősi tettekhez és a hősies halál gesztusaihoz? Erre keresi a választ a Kacagva halok meg című kötet.

Kedves Olvasónk!

A Sorköz Olvasni muszáj sorozatában megmutatjuk: a Narancs szerzői nem csak írnak, olvasnak is a maguk örömére. Olvasnak és újraolvasnak régi és újabb klasszikusokat, méltán és méltatlanul elsüllyedt szerzőket, elfelejtett, a polc mögé csúszott könyveket és korábbi korok sztárkönyveit, véletlenszerűen vagy valami különös összejátszás révén elibük sodródott műveket.

A viking kor romanticizálásának virágkorát éljük. Elegendő volt bő ezer év, hogy félelem helyett vágyakozva gondoljunk a vikingek szabad és féktelen életmódjára, hogy lenyűgözve figyeljük a halálhoz fűződő könnyed (?) viszonyukat. A sokszor minden alapot nélkülöző toposzok még egzotikusabbá teszik a viking legendák hőseit.

Tom Shippey nemcsak középkorász, a közép- és óangol irodalom kutatója, de foglalkozik modern fantasyvel és science fictionnel is. Jelentős Tolkien-szakértő, aki A Gyűrűk ura és a Hobbit filmek elkészítésében is közreműködött. 

A könyv a viking lét szellemi aspektusát a vonatkozó irodalmi szövegek segítségével vizsgálja, amelyek magyarázatot adhatnak arra a ma szinte megközelíthetetlenül idegen gondolkodásmódra, melyet a szerző viking észjárásnak nevez. Shippey módszeresen vezet végig a sagák és költemények utalás- és vonatkozásrendszerén. Az egyes sorok mögött rejlő szándékra és a szavak, kifejezések eredeti-valódi jelentésére többek között kultúrtörténeti, régészeti és filológiai eszközök segítségével mutat rá.

 
Tom Shippey: Kacagva halok meg
Forrás: Alexandra Kiadó
 

 

Az idézett irodalmi művek nagyon is igénylik a magyarázatot: már a szavakat sem feltétlenül értjük, hiszen az északi mitológia rengeteg sajátos lényt sorakoztat fel (és ez csak egy probléma a sok közül). Ahol pedig a szavakat, kifejezéseket érteni véljük, ott a kontextus hiányzik, azaz nem ugyanazt értjük alatta, mint akkor értettek.

További nehézség, hogy a szövegek legtöbbje, noha valószínűsíthetően létező történelmi figurák életét és kalandjait mesélik el, későbbi korokból maradtak ránk.

A viking kultúra nagyjából az időszámításunk szerinti 750-1100 között élte virágkorát, ám a hőstetteiket csak a 13-14. században jegyezték le.

Ez idő alatt nemcsak a szájhagyomány (mesélőről mesélőre alakultak, miszticizálódtak a történetek), de a kereszténység jótékony és eufemizáló leple (finomítandó a vérfagyasztó és morbid elemeket, amelyek nem voltak összeegyeztethetőek a krisztusi programmal) is erőteljesen áthangolta a történeteket.

A szerző érezhetően szimpatizál a vikingekkel, de nem hallgatja el a korszak gyomorforgató epizódjait sem, legyen szó légcsőkiharapásról vagy a vérsasról. Szépítés nélkül teszi le elénk a hősök és királyi családok erőszakkal, átveréssel és bosszúval tarkított genealógiáját (amelynek szerteágazó szálaiba könnyen bele lehet gabalyodni).

Közben persze sokkal több a közös vonásunk a vikingekkel, mint gondolnánk. Barbár történeteikben rengeteg finomság rejlik, keménynek tűnő reakcióik alatt elfojtott érzelmek sorakoznak. Egy-egy elpiruló arc, elfehéredő ujj vagy elakadt szó jelzi csupán, hogy a hősök nem az érzelmek hiányában, hanem épp azok miatt cselekednek úgy, ahogy. A bosszú pedig sosem marad el, még ha évtizedeket kell várni is rá. A keménység a vikingek kiváló és csavaros humorában is megmutatkozik, mely természetesen a halállal párosítva működik leginkább: a furfangos halotti énekek kiemelt helyet kapnak a történetekben. Minden valamire való hős humoros versikéjének megírását követően indul a Valhallába. A könyv címe Ragnar Lodbrog, azaz Darócnadrágos Ragnar halotti énekét idézi (a jelzős nevek nagyon népszerűek ebben a kultúrában, eredetüket, sok esetben csak találgathatjuk).

A szerző komoly háttérismerete hidat képez a múlt és a jelen között, a legjobb értelemben ismeretterjesztő munka. Shippey finom iróniája, helyenként tudományos, mégis anekdotázó, fanyar humorú nyelve kellemesen illeszkedik a témához. Magyarázatait történelmi háttérrel, régészeti leletekkel és a korabeli politikai összefüggésrendszerek felvázolásával támasztja alá. Bár nem akar az lenni, mégis vérbeli tudományos munka, emiatt távolról sem könnyed olvasmány, időutazás egy félreértett világba.

Tom Shippey: Kacagva halok meg. Élet és halál viking módra. Pécs, Alexandra Kiadó, 2023, 567 oldal. Fordította: Végh Orsolya. 6999 forint

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?