Ha gyermektelenségről, meddőségről van szó, rögtön a nőkre gondolunk. Tanács Eszter pszichológus, meddőségi, reprodukciós és örökbefogadási szaktanácsadó azonban két kötetében mindkét nem kérdéseit körbejárja. A hiánypótló kötetek (Nők gyermek nélkül és Férfiak gyermek nélkül) közül elsőként a nőkkel foglalkozó interjúkötet jelent meg.
Mindkét könyvben megrázó és meghökkentő, sokszor megható, monológgá szerkesztett interjúk sorakoznak egymás után, amelyeket szakértői beszélgetések követnek. Ezekben a némileg szárazabb részekben is el lehet csípni a személyes véleményt, hozzáállást, világnézetet. Ha mindkét kötetet elolvassuk, mélyebb tudást szerezhetünk arról, hogyan gondolkodnak a férfiak és a nők a gyermekvállalásról, a párkapcsolatokról, a világban zajló folyamatokról, hogyan működik vagy nem működik a 21. században a tradicionális családminta. Nagy hangsúlyt kap az is, hogyan gondolkodnak a párválasztás buktatóiról és arról, milyen hatással vannak felnőtt életükre a gyerekkori traumáik.
Erősen tabudöntögető kötetekről van szó, hiszen szóba kerül a tudatos gyermektelenség, a szülői alkalmatlanság érzése, a karrier előtérbe helyezése, a lombikprogram nehézségei, az örökbefogadás megnehezített és sokak számára ellehetetlenített folyamata, a lefagyasztott embriókkal kapcsolatos etikai megfontolások, a tradicionális nemi szerepek gyors változása és a férfiak rohamosan csökkenő nemzőképességének kérdése is. Ugyanis
a biológiai kor előrehaladtával és a környezeti ártalmak miatt a férfiak ugyanolyan arányban lehetnek meddők, mint a nők.
De az is kiderül a férfiakkal készített interjúkból, hogy a nők sokkal jobban ki vannak téve annak a társadalmi nyomásnak, miszerint egy nő akkor teljesedhet ki igazán, ha anya lesz, és jobban megszenvedi a lombikprogramhoz köthető beavatkozásokat, a szülés előtti és körüli veszteségek gyászát.
Felmerül bennünk rengeteg kérdés is olvasás közben: Mi legyen a lefagyasztott embriókkal? Meddig próbálkozzunk és mikor törődjünk bele, hogy nem lehet gyerekünk? Hol kaphatunk ehhez lelki támogatást? Biztos, hogy mindenki attól lesz boldog, ha gyereket vállal? Ha nem lehet gyerekünk, a jelenlegi helyzetünkben gyökeredzik, transzgenerációs hatás vagy valami más? Az anyaság és apaság megnyugtató válasz-e az élet értelmét feszegető kérdésekre? A bolygó jelenlegi állapotában mennyire felelős döntés gyereket vállalni? Esetleg a család gyerek nélkül is család?
A könyvek egyik legerősebb része az a monológ, amelyben egy apa beszél vér szerinti gyerekéről, akiért a végsőkig küzdött a bíróságon, mégis elveszítette a pert. A bíróság ellehetetlenítette a gyerekével való találkozást, ma már csak kéthetente, két idegen jelenlétében láthatja, beszélgetni nem tudnak: a helyzet a gyereknek is kényszer. Végül a férfi úgy dönt, jobb, ha többet nem találkoznak. Egy apa számára ez is halálélmény.
A szakértők és az interjúalanyok is többször hangsúlyozzák, hogy a meddőség jelenlévő probléma, minden ötödik párt érint. Az a vágy is sokszor felmerül a megszólalókban, hogy milyen jó lenne olyan társadalomban élni, ahol mindenki szabadon élheti az életét, ahol nem kísérik minden lépésünket ítélkező tekintetek, elfordulások, szánakozás vagy gonoszkodó sutyorgás, és ahol az állam segíti azokat is, akik gyerekkel képzelik el a családot, és azokat is, akik nem, illetve akiknek bármilyen okból nehezített a gyerekvállalás.
Tanács Eszter: Nők gyermek nélkül. Történetek vágyakozásról, veszteségről és választásról. Budapest, Hvg Könyvek, 2019, 244 oldal
Tanács Eszter: Férfiak gyermek nélkül. Történetek felelősségről, veszteségről és választásról. Budapest, Hvg Könyvek, 2022, 320 oldal
