Kedves Olvasónk!
A Sorköz sorozatában a Narancs régi, irodalmi, művészeti tárgyú cikkeinek legjavát bányásszuk elő lapunk archívumából.
Mit olvastunk és miért 5, 10, 20 évvel ezelőtt, és mit gondoltunk róla? Mi marad abból, amit mi írtunk (az újságba), és mi abból, amit más (az örökkévalóságnak)? Élje velünk újra a magyar írott kultúra közelmúltját!
Az alábbi remek cikk a Magyar Narancs 2014. december 18-i számában jelent meg.
Magyar Narancs: Amikor megkapta a szerepet, készített egy 93 pontból álló listát Poirot legjellemzőbb vonásairól. Bár belgák nem léteznek, csak vallonok és flamandok, mégis, mi a legbelgább Poirot-ban?
David Suchet: Amikor Agatha Christie elkezdte írni a Poirot-történeteket, Belgium a viccek gyakori céltáblájának számított. A belga úriember afféle karikatúraalak volt: örökké precíz, pedáns és piperkőc. Nem úgy a mindig bohém és nagyvilági franciák. A korszellem azt diktálta, hogy ne a belgákkal, hanem a belgákon nevessünk. Agatha Christie fejében is ez járhatott, amikor belgának teremtette Poirot-t.
MN: Ismer jó belgavicceket?
DS: Azt nem, de érdekes felfedezés volt a szerepre való felkészülés során, hogy ami a franciáknak egy belga, az egy angol számára az ír.
MN: Agatha Christie sokat adott Poirot arcszőrzetére; Albert Finney Poirot-alakítását is azért ostorozta, mert a bajszát (a Sidney Lumet-féle Gyilkosság az Orient expresszen c. filmben – a szerk.) közönségesnek találta. Önök mivel érték el a tökéletes bajuszt?
DS: Agatha Christie vagy tucatnyi különböző módon írta körül Poirot bajszát. A sorozat a bajuszszabadság jegyében telt, a Poirot-val töltött 25 évem alatt más és más fazonokat viseltem. Ha jött egy új sminkes, változott a bajusz is. De egy dolog maradt: karikatúrabajusz szóba sem jöhetett. Kezdettől fogva arra törekedtem, hogy emberi arcot adjak Poirot-nak. A lehetőségeimhez mérten a lehető legelőnyösebb ábrázatot szerettem volna kölcsönözni a kis belgának. A bajusznak mindenkor tökéletesnek és szimmetrikusnak kellett lennie. Máskülönben ez a bajszára oly kényes, egoista kisember nem állíthatta volna, hogy nincs párja a bajszának az egész kontinensen.
MN: A bajusz ápolására milyen instrukciókat hagyott hátra az írónő?
DS: Illatosított pomádé, annak is egy speciális fajtája. Poirot ezt használja. Enyhén illatosított viaszt. De márkát nem említ. Poirot a hajára is nagy gondot fordít. Ádáz ellensége az ősz hajszálaknak, de soha nem ismerné be, hogy hajfestéket használ. Nagy cselesen csak a márkát említi – Revive It –, de hogy ez festék volna, arról mélyen hallgat. A levendulás arcvíz is része a poirot-i piperészkedésnek – én is magamra löttyintettem egy keveset minden forgatási napon.
MN: Ennél azért jóval többre is hajlandó volt. Poirot járására gondolok…
DS: Ó, igen, az egypennys metódus. Laurence Olivier fejlesztette ki, amikor a híres piperkőc, Lord Foppington szerepére készült. Becsúsztatott egy egypennyst a farpofái közé, s így járt-kelt fel-alá. Ezt az olivier-i metódust használtam én is a felkészülés során. Mindenfajta kísérletet támogatok a szerep elsajátítása érdekében, amennyiben a színész nem tesz kárt magában vagy másokban.
MN: Beszélnünk kell Poirot tojásairól! A reggeli főtt tojások…
DS: Igen, azoknak is, akárcsak a bajusznak, tökéletesen szimmetrikusnak kell lenniük. Ez sokat elárul Poirot személyiségéről.
MN: Az orvostudomány mai állása szerint Poirot alighanem kényszerbetegnek bizonyulna.
DS: Alighanem OCD-t diagnosztizálnának nála. Obsessive-compulsive disordert. Szerencsére nem kell orvoshoz mennie. Olyan, amilyen. Rá lehet húzni mai, modern kategóriákat, de semmi értelme.
MN: Poirot sok mindennek az ellensége. A házasságnak, a háziállatoknak, a brit osztálytársadalomnak…
DS: Ha megkérdeznék, hogy Mr. Suchet, maga hová tartozik, azt felelném, hogy középosztálybeli vagyok. Igaz, jártam már a Buckingham-palotában, és ebédeltem a királynővel. Kínban is voltam, mert fogalmam sem volt, hogyan kell mangót hámozni. Fülöp herceg tanított meg rá ott, a helyszínen.
MN: Poirot és a háziállatok?
DS: Mindent és mindenkit utál, aki vagy ami szőrt hagy maga után a padlón.
MN: Poirot és a nők?
DS: Poirot aszexuális. Nagy szeretettel és tisztelettel tekint a nőkre, de nincs benne semmi testi vágyakozás. Nagyra értékeli a kedvességüket, a személyiségüket, de a szex nem szerepel a gondolatai között. Agatha Christie egy briliáns koponyát teremtett, két lábon járó agyat, de szexuális életet nem mellékelt hozzá.
MN: Hazavitt valamit emlékbe a forgatásról?
DS: A sétapálcát, amit a forgatás legelső napjától, 1987 óta használtam, megkaptam ajándékba. És az utolsó bajuszt is megkaptam bekeretezve. Otthonom féltve őrzött dísze mindkettő.
MN: Megsétáltatja olykor a híres sétapálcát?
DS: Soha! Félek, hogy elhagynám, vagy valaki szemet vetne rá.
MN: Legközelebb miben játszik?
DS: Lady Bracknellt játszom hamarosan Oscar Wilde Bunburyjében.
