Magyar Narancs: A Ha lenne valakim egy fiú és egy lány randevújáról szól. Egy cseppet klisés a téma. Az volt benne a kihívás, hogy a végeredmény valahogy mégis érdekes legyen?
Neil LaBute: Végül is erről szól, amit csinálunk, nem? Annyit írtam már különböző kapcsolatokról, de most az érdekelt, hogy milyen nehézségekkel szembesül egy pár, amelynek tagjai vonzódnak egymáshoz, de a társadalom – beleértve őket magukat – mindenféle szabályokat állít eléjük. Az alaphelyzet klasszikus romkomot idéz: két fiatal, akik egy kicsit spiccesek, bemennek a hálószobába, ahol csak egy ágy van. Leülnek vagy lefekszenek, vagy csak beszélnek róla, hogy mit szabad és mit nem? A lány talán egy kicsit jobbat is megkaphatna, mint ez a fiú, de cserébe mindenféle szabályokat hoz, és ha engem kérdezel, elég idegesítően viselkedik. Lehet, hogy én hamar lelépnék. A fiú is mondhatná, hogy ez a nő őrült, gyorsan meglóghatna, de mégis marad. Vajon miért? Csak a farka irányítja, vagy vágyakozik a kapcsolódásra? Nagyon élveztem ennek a darabnak az írását, és kíváncsi voltam, hogy benn tudom-e tartani őket a szobában kilencven percen át.
MN: Úgy érzi, megváltoztak a randiszabályok az utóbbi időszakban?
NL: Igen. De az nagyon jó, hogy egyre többet beszélünk a másik fél tapasztalatairól is. A nő megkérdezi a férfit, félt-e már igazán. Követtek-e már, lefényképeztek-e az utcán? Gondolkodtál-e már azon, hogy hazaérsz-e épségben? Aggódtál-e, hogy egy randin bántani fognak? Nekünk, férfiaknak nem, vagy csak szélsőséges esetekben kell ezen gondolkodnunk. De ma már nem is megy senki csak úgy randizni, először lecsekkoljuk egymást online. Persze, hogy megváltoztak a szabályok, nehezebbek lettek, és mintha a romantika kárára történt volna mindez. Nehezebben jön össze a szerelem első látásra.
MN: Mi érdekli ebben a helyzetben? Az is, hogy miért sírják vissza sokan a régi időket, amikor a férfiak még portyáztak, a nőket pedig el lehetett csábítani?
NL: A régi időket visszasírni önbecsapás. Sőt egyenesen butaság. Amikor a szüleink tíz mérföldet gyalogoltak az iskolába, derékig érő hóban hegynek fölfelé? Nem is csak a nemi különbségek, a szerelem, a férfi-női kapcsolatok érdekeltek ebben a történetben. Hanem az, hogy mindannyian eltávolítottuk magunkat egymástól. És itt van ez a fiú, akinek a lány nekiszegezi: „Mire számítasz, azt hiszed, megkaphatsz?” Ő pedig azt mondja: „Hát igen, ez is benne van.” Mire a lány: „Csak azért, mert idejöttél?” Erre a fiú: „De ha nem, az sem probléma.” Az érdekelt ebben a szituációban, hogy tehetünk-e még tétet a szerelemre. Nekem úgy tűnik, erre egyre kevesebben hajlandók, inkább szavaznak a biztonságra, a megszokottra, arra, ami kockázat nélkül megy.
MN: Jól sejtem, hogy az If I Needed Someone című Beatles-dalból jön a cím?
NL: Igen. Ezt a dalt George Harrison írta, és a drámában fontos szerepet kap egy Harrison-szólólemez is, az All Things Must Pass. A lánynak sok lemeze van, a fiú azért választja ezt a tripla albumot, mert addig maradhat csak, amíg szól a zene.
MN: Az If I Needed Someone ráadásul inkább a barátságról szól, mint a szerelemről. Észrevette, hogy a két magyar színész, Barta Ágnes és Mészáros Martin arca mennyire hasonlít egymáshoz?
NL: Még nem láttam őket.
MN: Az eredeti angol változatban a szereplőket Jules-nek és Jimnek hívják.
NL: Igen, mert nagyon szeretem François Truffaut-t.
MN: A magyarban viszont a Kim és a Jim nevet kapták.
NL: Ó, erről nem tudtam.
MN: Ennyire lazán áll hozzá, ha megváltoztatnak valamit egy adaptációban?
NL: Egy ilyen névcserével semmi bajom. Azzal sem, ha húzni kell, hát Shakespeare-t vagy Csehovot is meghúzzuk néha. Van, amin nem szabad változtatni, és azt sem viselem jól, ha egy rendező vagy színész új mondatokat vagy új jelenetet akar a színdarabomba csempészni. Azt hiszi, én nem gondoltam végig ezerszer, mit akarok írni? Talán az az ötlet, ami hirtelen kipattant a fejéből, jobb, mint amin én heteken át agyaltam?
MN: Az utóbbi években három filmet írt és rendezett, és több színdarabbal is elkészült. Úgy tűnik, tudja a receptjét, hogyan kerülje el az alkotói válságokat.
NL: Nem feltétlenül fogalmaznék így, mindig megtörténhet, hogy megakadsz. De általában több projekten dolgozom, és az írás rendszeres tevékenysége amúgy is sok mindenen átsegít. Ha itt most végeztünk, megint írni fogok.
