„Az érdekelt, hogy tehetünk-e még tétet a szerelemre” – interjú Neil LaBute drámaíróval

Színház

Neil LaBute tucatnyi film írója és rendezője, amelyek közül legismertebb a Férfitársaságban. Új drámáját az Orlai Produkció mutatja be a 6SZÍNben.

Magyar Narancs: A Ha lenne valakim egy fiú és egy lány randevújáról szól. Egy cseppet klisés a téma. Az volt benne a kihívás, hogy a végeredmény valahogy mégis érdekes legyen?

Neil LaBute: Végül is erről szól, amit csinálunk, nem? Annyit írtam már különböző kapcsolatokról, de most az érdekelt, hogy milyen nehézségekkel szembesül egy pár, amelynek tagjai vonzódnak egymáshoz, de a társadalom – beleértve őket magukat – mindenféle szabályokat állít eléjük. Az alaphelyzet klasszikus romkomot idéz: két fiatal, akik egy kicsit spiccesek, bemennek a hálószobába, ahol csak egy ágy van. Leülnek vagy lefekszenek, vagy csak beszélnek róla, hogy mit szabad és mit nem? A lány talán egy kicsit jobbat is megkaphatna, mint ez a fiú, de cserébe mindenféle szabályokat hoz, és ha engem kérdezel, elég idegesítően viselkedik. Lehet, hogy én hamar lelépnék. A fiú is mondhatná, hogy ez a nő őrült, gyorsan meglóghatna, de mégis marad. Vajon miért? Csak a farka irányítja, vagy vágyakozik a kapcsolódásra? Nagyon élveztem ennek a darabnak az írását, és kíváncsi voltam, hogy benn tudom-e tartani őket a szobában kilencven percen át.

MN: Úgy érzi, megváltoztak a randiszabályok az utóbbi időszakban?

NL: Igen. De az nagyon jó, hogy egyre többet beszélünk a másik fél tapasztalatairól is. A nő megkérdezi a férfit, félt-e már igazán. Követtek-e már, lefényképeztek-e az utcán? Gondolkodtál-e már azon, hogy hazaérsz-e épségben? Aggódtál-e, hogy egy randin bántani fognak? Nekünk, férfiaknak nem, vagy csak szélsőséges esetekben kell ezen gondolkodnunk. De ma már nem is megy senki csak úgy randizni, először lecsekkoljuk egymást online. Persze, hogy megváltoztak a szabályok, nehezebbek lettek, és mintha a romantika kárára történt volna mindez. Nehezebben jön össze a szerelem első látásra.

 
Neil LaBute: Ha lenne valalakim – részlet az előadásból 
Forrás: Orlai Produkció

MN: Mi érdekli ebben a helyzetben? Az is, hogy miért sírják vissza sokan a régi időket, amikor a férfiak még portyáztak, a nőket pedig el lehetett csábítani?

NL: A régi időket visszasírni önbecsapás. Sőt egyenesen butaság. Amikor a szüleink tíz mérföldet gyalogoltak az iskolába, derékig érő hóban hegynek fölfelé? Nem is csak a nemi különbségek, a szerelem, a férfi-női kapcsolatok érdekeltek ebben a történetben. Hanem az, hogy mindannyian eltávolítottuk magunkat egymástól. És itt van ez a fiú, akinek a lány nekiszegezi: „Mire számítasz, azt hiszed, megkaphatsz?” Ő pedig azt mondja: „Hát igen, ez is benne van.” Mire a lány: „Csak azért, mert idejöttél?” Erre a fiú: „De ha nem, az sem probléma.” Az érdekelt ebben a szituációban, hogy tehetünk-e még tétet a szerelemre. Nekem úgy tűnik, erre egyre kevesebben hajlandók, inkább szavaznak a biztonságra, a megszokottra, arra, ami kockázat nélkül megy.

MN: Jól sejtem, hogy az If I Needed Someone című Beatles-dalból jön a cím?

NL: Igen. Ezt a dalt George Harrison írta, és a drámában fontos szerepet kap egy Harrison-szólólemez is, az All Things Must Pass. A lánynak sok lemeze van, a fiú azért választja ezt a tripla albumot, mert addig maradhat csak, amíg szól a zene.

MN: Az If I Needed Someone ráadásul inkább a barátságról szól, mint a szerelemről. Észrevette, hogy a két magyar színész, Barta Ágnes és Mészáros Martin arca mennyire hasonlít egymáshoz?

NL: Még nem láttam őket.

MN: Az eredeti angol változatban a szereplőket Jules-nek és Jimnek hívják.

NL: Igen, mert nagyon szeretem François Truffaut-t.

MN: A magyarban viszont a Kim és a Jim nevet kapták.

NL: Ó, erről nem tudtam.

MN: Ennyire lazán áll hozzá, ha megváltoztatnak valamit egy adaptációban?

NL: Egy ilyen névcserével semmi bajom. Azzal sem, ha húzni kell, hát Shakespeare-t vagy Csehovot is meghúzzuk néha. Van, amin nem szabad változtatni, és azt sem viselem jól, ha egy rendező vagy színész új mondatokat vagy új jelenetet akar a színdarabomba csempészni. Azt hiszi, én nem gondoltam végig ezerszer, mit akarok írni? Talán az az ötlet, ami hirtelen kipattant a fejéből, jobb, mint amin én heteken át agyaltam?

MN: Az utóbbi években három filmet írt és rendezett, és több színdarabbal is elkészült. Úgy tűnik, tudja a receptjét, hogyan kerülje el az alkotói válságokat.

NL: Nem feltétlenül fogalmaznék így, mindig megtörténhet, hogy megakadsz. De általában több projekten dolgozom, és az írás rendszeres tevékenysége amúgy is sok mindenen átsegít. Ha itt most végeztünk, megint írni fogok.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.