Agatha Christie regényeit is „átszerkeszti” a kiadó

  • narancs.hu
  • 2023. március 26.

Sorköz

Az egyik áldozat a Halál a Níluson.

A HarperCollins kiadó az 1920 és 1976 között írt Poirot- és Miss Marple-történeteket az új kiadásban „átszerkesztve” jelentette meg – írja a 24.hu

Olyan szövegrészeket húztak ki illetve írtak át, amelyekről a kiadó azt gondolja, sértheti bizonyos emberek érzékenységét. Az etnikai hovatartozásra való utalásokat is kivették. Különösen azoknál a részeknél figyelt erre a szempontra a kiadó, amelyeknél Agatha Christie hősei olyan szereplőkkel találkoznak, akik az Egyesült Királyságon kívülről jönnek. 

A 24.hu emlékeztet, korábban ugyanilyen szempontok alapján írták át Roald Dahl és Ian Fleming regényeit, eredetileg azzal a szándékkal, hogy ne maradjon a művekben nemi hovatartozásra vonatkozó, sértő utalás.

Dahl könyveinek átszerkesztése miatt akkor Salman Rushdie is cenzúrát kiáltott, a brit miniszterelnök, Rishi Shunak is véleményt nyilvánított.

Agatha Christie átszerkesztett regényei közül a Telegraph példaként említi az 1937-es Halál a Níluson című könyvet. A műben az egyik szereplő panaszkodik, hogy egy csapat gyerek zaklatja őt.

Az eredeti szöveg szerint ezt mondja: 

„visszajönnek és bámulnak, és bámulnak, és a szemük egyszerűen undorító, és az orruk is, és nem hiszem, hogy igazán szeretem a gyerekeket.”

Az új kiadásban ez így szól:

„Visszajönnek és bámulnak, és bámulnak. És nem hiszem, hogy igazán szeretem a gyerekeket.”

Az 1964-es Rejtély az Antillákon új kiadásában már nem olvasható az amatőr detektívnek az a megjegyzése, hogy rámosolyog a szállodai dolgozó, és „olyan szép fehér fogai” vannak.

A 24.hu azt írja, a Christie-regények tartalmát most először változtatják meg, de ami az 1939-ben írt Tíz kicsi négert illeti, ezen az eredeti címen utoljára 1977-ben jelenhetett meg a könyv, azóta az And Then There Were None (És már egy sem maradt) címen adják ki.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.