Könyv

Catarina Sobral: Hihetetlen

Sorköz

Hogyan kezdődött minden? Hogy jött létre az univerzum?

A portugál szerző gyerekeknek írt és rajzolt non-fiction könyve a képzeletet megragadva próbál átadni egy-két fontos információt. Nem terheli túl a kicsi vagy a kicsit nagyobb gyerekeket a fizika törvé­nyei­vel vagy teológiai tézisekkel, hanem a lehető legegyszerűbben, mégis tudományos megalapozottsággal próbál meg választ adni színes, megkapó illusztrációkkal és viccesnek ható magyarázatokkal arra az egyébként nem könnyű kérdésre, hogy mi történt az ősrobbanástól az élőlények megszületéséig, folyton hangsúlyozva, hogy mindez h-i-h-e-t-e-t-l-e-n.

A komoly és nehéz témák (mint mondjuk a részecskék ütközéséről vagy épp szétszóródásáról szóló eszmefuttatások) közben különös segítséget is kap az aprónép: hol egy krokodil tűnik fel újra meg újra, hol egy dinó igyekszik értelmezni a dolgokat. A képek a gyerekrajzokhoz hasonló technikákkal is operálnak (például a színezés vagy az elnagyolt, leegyszerűsített részletek terén), s az olyan bölcsességek, mint a „minden akkor kezdődött, amikor a nagy dolgok még kicsik voltak” is csak igazán ritkán hatnak gügyögésnek. Sobral fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy „mindannyian ugyanabból az anyagból vagyunk”, ami nem elhanyagolható információ egy körülbelül 5–10 éves gyerek szocializációjához, ne adj’ isten identitásformálásához. Az pedig, hogy ez az anyag a csillagpor, egyszerre csodálatos és hihetetlen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.