Kedves Olvasónk!
A Sorköz friss sorozatában megmutatjuk: a Narancs szerzői nem csak írnak, olvasnak is a maguk örömére. Olvasnak és újraolvasnak régi és újabb klasszikusokat, méltán és méltatlanul elsüllyedt szerzőket, elfelejtett, a polc mögé csúszott könyveket és korábbi korok sztárkönyveit, véletlenszerűen vagy valami különös összejátszás révén elibük sodródott műveket. És élvezik!
Emmanuel Carrère könyveit nyelvtanulási célból kezdtem el olvasni. A főleg dokumentarista és önéletrajzi műveiről ismert francia szerzőtől nem sok minden van meg magyarul, egyik első regénye, az 1986-os A bajusz viszont igen. A 2006-os magyar kiadás sajnos nem éppen könnyen hozzáférhető, én is véletlenül akadtam rá a Szabó Ervin könyvtárban (és hamarosan vissza is viszem).
Ez a korai Carrère-regény még színtiszta fikció. Története rém egyszerű: egy férfi – akinek nem tudjuk meg a nevét – felnőtt élete során először borotválja le a bajuszát, azonban felesége, barátai és munkatársai is úgy tesznek, mintha nem vennék észre a változást. Főhősünk először azt hiszi, egy különösen profin kivitelezett tréfa áldozata lett, de az idő előrehaladtával egyre gyanúsabbá válik a dolog, később már összeesküvést sejt, majd felesége, illetve a saját épelméjűségét kezdi megkérdőjelezni.
Carrère a rejtélyt nem oldja fel, a könyv erénye abban áll, ahogy bemutatja, miként reagálnak a szereplők a megmagyarázhatatlan és félelmetes fejleményre. Az egykoron bajuszos (vagy mégsem?) férfi és felesége párbeszédei és hallgatásai, valamint a férfi belső vívódása érzékletesen tárják fel az olyan emberek kétségbeesését, akik egyik napról a másikra elveszítik életük legalapvetőbb bizonyosságait. A mindössze 160 oldalas, két délután alatt abszolválható könyvnek van egy Dosztojevszkij vagy Hamsun prózájához hasonlítható megszállott sodrása, ugyanakkor az abszurd humor és a kifejezetten vicces jelenetek sem hiányoznak, emlékezetes például, ahogy a főhős vaknak tetteti magát, hogy egy járókelőtől megkérdezhesse, visel-e bajuszt a személyiigazolvány-képén.
Carrère-t későbbi műveiben is foglalkoztatja a nyugodt hétköznapok hirtelen összeomlása, az akár hosszú időn át fenntartott látszatok, hazugságok szilánkosra törése. Talán legismertebb könyvében, Az ellenfélben (L’Adversaire) a családját kiirtó Jean-Claude Romand történetét dolgozza fel. Romand 18 évig hitette el a legszűkebb környezetével is, hogy a WHO kutatóorvosaként dolgozik, miközben valójában munkanélküli volt. A gyilkosságokat akkor követte el, amikor lelepleződése immár elkerülhetetlennek látszott. Ez a tragédia is egy a borotválkozáshoz hasonlóan banális tettel indult: Romand mindenkinek azt mondta, hogy az orvosi egyetemen átment egy évzáró vizsgán, pedig igazából meg sem jelent a bizottság előtt. Ez volt az első hazugság, ami Carrère szerint elindította a lejtőn a későbbi ötszörös gyilkost.
Visszatérve A bajuszhoz, az író 2005-ben filmet is rendezett a történetből Vincent Lindon és Emmanuelle Devos főszereplésével, alternatív befejezéssel. Nem sikerült rosszul, de – számomra legalábbis – nem adta vissza a regény feszültségét és lendületét, ezért aki még nem látta, annak mindenképpen azt ajánlom, hogy kezdje a könyvvel.
De vajon mit szimbolizál az eltűnt vagy talán sosem volt bajusz? Carrère szerint ezt tőle is sokan megkérdezték, és jó 15 évig semmit nem tudott rá mondani. Csak eszébe jutott, és kész. Aztán a 2000-es évek elején kutakodni kezdett nagyapja, a grúz származású Georges Zourabichvili után. A nagyapa az 1920-as években először Németországba, majd Franciaországba emigrált, a német megszállás után Bourdeaux-ban fordítóként dolgozott a náciknak, 1944-ben ismeretlenek elfogták, és soha nem került elő.
Egy orosz regény (Un roman russe) című művében Carrère felidéz egy történetet, amit az anyja mesélt neki a nagyapjáról. A felszabadítás után Zourabichvilinek bujkálnia kellett, elszakadt családjától. Amikor lánya - Carrère anyja – utoljára látta, alig ismerte fel, mert 20 éves kora óta először leborotválta a bajuszát. A csavar ott van a dologban, hogy Carrère ezt a sztorit emlékei szerint A bajusz megírása után 15 évvel hallotta először. Amikor rákérdezett az anyjánál, hogy nem emlékezteti-e mégis korai regényére a történet, az csak a fejét rázta és annyit felelt, „fiam, téged tényleg tönkretett a pszichoanalízis.”
Emmanuel Carrère: A bajusz. Széphalom Könyvműhely, 2006, 157 oldal
Az Olvasni muszáj sorozatának előző részét itt találja:
