Egy borotválkozás, ami kibillenti a helyéről a világot

Sorköz

Emmanuel Carrère regénye lebilincselő sodrással mutatja be, mi történik, ha legalapvetőbb bizonyosságaink is megkérdőjeleződnek.  Az Olvasni muszáj aktuális részében Teczár Szilárd ír Carrère A bajusz című regényéről.

Kedves Olvasónk!

A Sorköz friss sorozatában megmutatjuk: a Narancs szerzői nem csak írnak, olvasnak is a maguk örömére. Olvasnak és újraolvasnak régi és újabb klasszikusokat, méltán és méltatlanul elsüllyedt szerzőket, elfelejtett, a polc mögé csúszott könyveket és korábbi korok sztárkönyveit, véletlenszerűen vagy valami különös összejátszás révén elibük sodródott műveket. És élvezik!

Emmanuel Carrère könyveit nyelvtanulási célból kezdtem el olvasni. A főleg dokumentarista és önéletrajzi műveiről ismert francia szerzőtől nem sok minden van meg magyarul, egyik első regénye, az 1986-os A bajusz viszont igen. A 2006-os magyar kiadás sajnos nem éppen könnyen hozzáférhető, én is véletlenül akadtam rá a Szabó Ervin könyvtárban (és hamarosan vissza is viszem).

Ez a korai Carrère-regény még színtiszta fikció. Története rém egyszerű: egy férfi – akinek nem tudjuk meg a nevét – felnőtt élete során először borotválja le a bajuszát, azonban felesége, barátai és munkatársai is úgy tesznek, mintha nem vennék észre a változást. Főhősünk először azt hiszi, egy különösen profin kivitelezett tréfa áldozata lett, de az idő előrehaladtával egyre gyanúsabbá válik a dolog, később már összeesküvést sejt, majd felesége, illetve a saját épelméjűségét kezdi megkérdőjelezni.

Carrère a rejtélyt nem oldja fel, a könyv erénye abban áll, ahogy bemutatja, miként reagálnak a szereplők a megmagyarázhatatlan és félelmetes fejleményre. Az egykoron bajuszos (vagy mégsem?) férfi és felesége párbeszédei és hallgatásai, valamint a férfi belső vívódása érzékletesen tárják fel az olyan emberek kétségbeesését, akik egyik napról a másikra elveszítik életük legalapvetőbb bizonyosságait. A mindössze 160 oldalas, két délután alatt abszolválható könyvnek van egy Dosztojevszkij vagy Hamsun prózájához hasonlítható megszállott sodrása, ugyanakkor az abszurd humor és a kifejezetten vicces jelenetek sem hiányoznak, emlékezetes például, ahogy a főhős vaknak tetteti magát, hogy egy járókelőtől megkérdezhesse, visel-e bajuszt a személyiigazolvány-képén.

Carrère-t későbbi műveiben is foglalkoztatja a nyugodt hétköznapok hirtelen összeomlása, az akár hosszú időn át fenntartott látszatok, hazugságok szilánkosra törése. Talán legismertebb könyvében, Az ellenfélben (L’Adversaire) a családját kiirtó Jean-Claude Romand történetét dolgozza fel. Romand 18 évig hitette el a legszűkebb környezetével is, hogy a WHO kutatóorvosaként dolgozik, miközben valójában munkanélküli volt. A gyilkosságokat akkor követte el, amikor lelepleződése immár elkerülhetetlennek látszott. Ez a tragédia is egy a borotválkozáshoz hasonlóan banális tettel indult: Romand mindenkinek azt mondta, hogy az orvosi egyetemen átment egy évzáró vizsgán, pedig igazából meg sem jelent a bizottság előtt. Ez volt az első hazugság, ami Carrère szerint elindította a lejtőn a későbbi ötszörös gyilkost.

Visszatérve A bajuszhoz, az író 2005-ben filmet is rendezett a történetből Vincent Lindon és Emmanuelle Devos főszereplésével, alternatív befejezéssel. Nem sikerült rosszul, de – számomra legalábbis – nem adta vissza a regény feszültségét és lendületét, ezért aki még nem látta, annak mindenképpen azt ajánlom, hogy kezdje a könyvvel.

De vajon mit szimbolizál az eltűnt vagy talán sosem volt bajusz? Carrère szerint ezt tőle is sokan megkérdezték, és jó 15 évig semmit nem tudott rá mondani. Csak eszébe jutott, és kész. Aztán a 2000-es évek elején kutakodni kezdett nagyapja, a grúz származású Georges Zourabichvili után. A nagyapa az 1920-as években először Németországba, majd Franciaországba emigrált, a német megszállás után Bourdeaux-ban fordítóként dolgozott a náciknak, 1944-ben ismeretlenek elfogták, és soha nem került elő.

Egy orosz regény (Un roman russe) című művében Carrère felidéz egy történetet, amit az anyja mesélt neki a nagyapjáról. A felszabadítás után Zourabichvilinek bujkálnia kellett, elszakadt családjától. Amikor lánya - Carrère anyja – utoljára látta, alig ismerte fel, mert 20 éves kora óta először leborotválta a bajuszát. A csavar ott van a dologban, hogy Carrère ezt a sztorit emlékei szerint A bajusz megírása után 15 évvel hallotta először. Amikor rákérdezett az anyjánál, hogy nem emlékezteti-e mégis korai regényére a történet, az csak a fejét rázta és annyit felelt, „fiam, téged tényleg tönkretett a pszichoanalízis.”

Emmanuel Carrère: A bajusz. Széphalom Könyvműhely, 2006, 157 oldal

Az Olvasni muszáj sorozatának előző részét itt találja:

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.