Hazájában, Moldovában nem csak regényíróként ismerik, hanem rádiós műsorvezetőként, újságíróként és kritikusként is, de Iulian Ciocan számára az irodalom az elsőszámú szenvedély. „Sok évig újságíróként dolgoztam, de mindig az irodalom volt a szerelmem. Azért dolgoztam a médiában, hogy meglegyen a betevő falat, segítsen túlélni” – mondta az író, akinek először jelenik meg regénye magyar nyelven. Az És reggel jönnek az oroszok két szálon futó történet. Az egyik 1995-ben játszódik, amikor egy besszarábiai diák visszatér Kisinyovba, és megjelenteti disztópikus regényét, amely – ez a másik szál – egy latintanárról szól 2020-ban, amikor Oroszország bekebelezi Moldovát, és a tanár kénytelen lenne elmenekülni. Romániában nem talál menedéket, mert lejárt az útlevele, így visszatoloncolják. Kisinyovban végig kell néznie, hogy egy orosz vadászgép lelövi a menekülni próbáló, moldovai politikusokkal teli gépet.
A megrázó regénybeli jelenetben egy kibomlott hajú, hisztérikus nő kiáltása tükrözi legjobban, milyen félelmek között élnek a nyugattal szimpatizálók az országban:
„Kedveseim, már csak egy éjszakátok van, amikor azt tehettek, amit akartok vagy amit még nem tettetek, egyetlen éjszaka, mert reggel jönnek az oroszok...”
Ám amikor Iulian Ciocan a regényen dolgozott, még nem volt 2020, és Moldovát azóta sem rohanta le az orosz medve. Az író, aki 2012-ben kezdett dolgozni És reggel jönnek az oroszokon, mégis vátesznek bizonyult, miután 2014-ben Oroszország bekebelezte a Krím-félszigetet. Nyolc évvel később, amikor Putyin teljes körű inváziót indított a szomszédos állam ellen, a moldávok szüntelen félelme erősödött: „Sok barátom elmenekült, sokan egészen Olaszországig” – mondta Ciocan pénteken délután a Nemzetközi Könyvfesztiválon, a kötet bemutatóján fordítója, Koszta Gabriella, valamint Nyáry Krisztián irodalmár és Sz. Bíró Zoltán történész társaságában.
Nem csoda, hogy a kisinyovi születésű, 56 éves író regényei – immár ötöt írt belőlük – rezonáltak a moldovai olvasókkal, de Romániában is közönségre találtak, és tíz nyelvre fordították le őket. Ezek a fanyar humorral, rettegéssel átszőtt kafkai történetek számos elemükben tükrözik a szerző saját életrajzát: „Könnyebb megalkotni egy olyan szereplőt, akinek az élettapasztalatain az író is átesett.”
Az ukrajnai háború, az 1945 utáni Európa legnagyobb fegyveres konfliktusa arra készteti Nyugat-Európát, hogy felfegyverkezzen, de a fenyegetettség érzése Moldovában mindennapos. Igaz, nem mindenki érez hasonlóan.
„Kétféle polgár van a Moldovai Köztársaságban: az egyik, aki várja az oroszokat, a másik, aki nem szeretné, ha bejönnének. Én nyilván az utóbbiakhoz tartozom”
– mondta Ciocan. De a Narancs.hu kérdésére, hogy szeretné-e megérteni jobban azokat, akik vágynak az orosz bábállam lenni, nem tud igenlő választ adni.
„Mi fog történni velünk, ha Putyin bevonul? Ezeknek a ruszofil hangoknak nem egyszerűen nincsen igaza, hanem olyasmit kívánnak, ami árt nekünk, ami életveszélyt jelent a szabadon gondolkodókra. Miért kellene megértenem őket, ha ők az életemre törnek?”
Orbán Balázs, a magyar miniszterelnök politikai tanácsadójának napokban elhangzott, nagy vihart kavaró kijelentése még a moldáv íróhoz is eljutott. Miközben számunkra inkább emlékezetpolitikai botrányt jelent egy olyan mondat, miszerint az ország nem fog védekezni az orosz hadsereg ellen, Moldova számára valós politikai veszély ilyet mondani. „Nem értem Orbán barátságát Putyinnal. Nem értem az álláspontjukat” – ennyiben reagál csak a témára. „Az országuk 1956-ban felkelt az oroszok ellen, és kegyetlenül leverték a forradalmukat, nem? Hát ennyire hajlandók felejteni?”
Arra a kérdésre, hogy a fikciós műfajt alkalmasabbnak tartja-e a közélet leírására az újságírásnak, Ciocan így felel: „Egy regény mélyebben felfedheti egy ország belső viszonyait, hatalmi rendszerét, és persze a benne élő emberek lelkét is. Ha felcsapok egy újságot, nehezen igazodom el, mi igazán lényeges, mi igazán emberi.” Az író mindegyik könyvében fontos szerepet kap a politikai háttér, és nem tudja elképzelni, hogy ezt figyelmen kívül hagyva írjon történeteket: „Még egy szerelmi történetben is fontos, hogy mi van a háttérben: szabadság vagy diktatúra, látszólagos demokrácia vagy félelem. De nem a politika alakítja a regényeimet. Hanem a karakterek, és az ő reakcióik azokban a határhelyzetekben, amibe elhelyezem őket.”
Iulian Ciocan jól ismeri a magyar irodalmat, első budapesti látogatásán rögtön Márai Sándort, Esterházy Pétert és Nádas Pétert említi. Arra a felvetésre, hogy megértik-e a nyugati olvasóik ezt a kelet-európai, félázsiai világot, azt feleli, hogy először általában azt kell tisztázni, hogy hol van Moldova a térképen. Ő maga – természetesen románul ír – román írónak tartja magát. „Azt mondják, hogy mi kis nyelvek vagyunk, de nagy íróink vannak. Ezeken a kis nyelveken is lehet nagy irodalmat írni.”
A 29. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál pénteki eseményén bemutatták az ukrán oknyomozó újságíró, Mihail Zigar Az Ukrajna lerohanásáig vezető út című kötetét. A könyv, amely az eredeti nyelven a Háború és bűnhődés címet viselte, azt írja le, hogyan vezetett az orosz értelmiség hanyagsága, cinizmusa és asszisztálása odáig, hogy Putyin háborút indított – és vajon lesz-e alkalom egyszer a szembenézésre. A könyv meglepő vallomással indult: „Bűnös vagyok” – és ezután fejti ki a szerző, hogy maga is komolyabban vehette volna a fasizálódás jeleit az elmúlt tizenöt-húsz évben. Zigar egyike azoknak az értelmiségieknek, akik elmenekültek az országból, a bankszámláikhoz nem férhetnek hozzá, a könyveiket pedig kivonták a közkönyvtárakból és a boltokból.
Sz. Bíró Zoltán a bemutatón megragadta az alkalmat, hogy felszólaljon a Könyvfesztivál két Putyin-barát meghívottja ellen: az egyik, Alekszej Gravickij tagja az ún. Donyecki Népköztársaság írószövetségének, és aláírta a nyílt levelet, amely az Ukrajna ellen elindított „speciális hadműveletet” üdvözölte. A másik Dmitrij Bak állami kitüntetésekkel rendelkező újságíró és műfordító az orosz irodalmi múzeumok vezetője, saját műsora van az állami tévében. „Nem tudom megérteni, hogy az utóbb említett embereket miért kellett egy magyarországi, budapesti könyvfesztiválra meghívni” – mondta Sz. Bíró.
