„Szöszikém, hogy van Nálatok? Szoktál süteményt sütni? Vagy ez Amerikában nem szokás? Van azóta is sok jó, új receptem, persze nem mostani, még Kedves Anyától kaptam. Az én szakácskönyvem nagy érték lett, nem lehet belőle egyetlen példányt se kapni” – írja 1946-ban Haiman Hugóné Kner Ilona Chicagóba emigrált sógornőjének, Kner Albertnénak. A fenti részlet a nagy múltú Kner nyomdászcsalád nemrég megjelent levelezésében, a Tények és Tanúk sorozat Levelek a Kner család életéből, 1938–1949 című kötetében olvasható. Márpedig – amint ezt a téma szakértője, Horváth Dezső szakácskönyvgyűjtő-gasztrotörténész is állítja – Magyarországon sem Kner Ilona, sem Haiman Hugóné nevén nem jelent meg receptgyűjtemény se akkoriban, sem azelőtt.
A levelezéskötet utószavában a Kner család kutatója, monográfusa, Erdész Ádám így ír a gyomai nyomdaalapító Kner Izidor és Netter Kornélia (ahogy gyermekeik emlegették őket: Kedves Apa és Kedves Anya) lányáról, Haiman Hugónéról: „A gyermekek sorában az 1892-ben született Ilona volt a második. […] A Kner családban a fiúkat eleve nyomdász-könyves pályára szánták, és […] a lányokat is taníttatták, de tőlük azt várták, hogy egy, a családhoz illő férfi művelt és jó feleségei legyenek. Ilonka ezt az utat elfogadta, 1913-ban férjhez ment Haiman Hugó német–francia szakos tanárhoz. Noha levelezésének nagy része megsemmisült, még így is sok levél maradt fenn tőle. Ezek egy művelt, […] kötelességtudó polgárasszony arcvonásait rajzolják elénk. […] A házasságkötését követő évben férjét behívták katonának, hamarosan orosz fogságba esett, ahonnan csak 1920-ban tért haza. Negyvenéves korában elveszítette férjét, majd 1945-ben […] kisebbik fiát is. […] Ilonka mindkét fia nyomdász lett.”
Ami a rejtélyes szakácskönyvet illeti, némi hiábavaló kutakodás, érdeklődés után végül ideiglenesen lábjegyzet került a fent idézett levélrészlet végére: jelenlegi ismereteink szerint Kner Ilona tollából nem jelent meg receptgyűjtemény.
De itt, ahogy titkon remélhető volt, még nem ért véget a történet. Van ugyanis a Kner családban egy mára már elég jól ismert szakácskönyvszerző, a feledés homályából Parti Nagy Lajos hathatós közreműködésével néhány évvel ezelőtt kiemelt Kner Piroska: Haiman Hugóné nagynénje, Kner Izidor húga, asszonynevén Beczkóy Miklósné, Parti Nagy Lajos Árnyékporocskájának hősnője (a könyvről itt írtunk.) 2017-ben Kner Piroska (1879–1965) irathagyatéka egykori rákosligeti családi házának padlásáról a gyomai Határ Győző Városi Könyvtárba került: receptjeinek vaskos kéziratkötegén kívül Kner Sámuel, Izidor és Imre levelei, Kner-nyomtatványok, plakátok, meghívók és egyebek mellett egy vékony, 93 oldalas, tűzött, drótkapcsos brosúra, Halmy Andrásné szakácskönyve is az iratok közt rejtőzött.
De vajon ki lehetett Halmy Andrásné, és miért őrizte meg Piroska épp az ő receptkönyvét, amelyet 1934-ben jelentetett meg Havas Rezső (1900–1947), az egykori Rádió Ujság kiadóhivatali igazgatója, és amely a Hungária Hírlapnyomdában készült? Alcíme szerint sokoldalúan és igen praktikus szempontok szerint összeválogatott kis kötetről van szó: Levesek, előételek, húsételek és halak, körítések hús mellé. Mártások és főzelékek. Saláták. Főtt, sült tészták és sütemények. Torták. Mázak és sodók. Édes teasütemények. Sós teasütemények. Szendvicsek. Étlap 30 napra, egyszerű és bőséges ebédekből összeállítva. Étlapok ünnepi alkalmakra, úgymint karácsony, újév, húsvét, esküvő, születésnap/szakácskönyv. Halmy Andrásnénak más művét, róla bármiféle adatot fellelni azonban nem sikerült. Gyanítható volt tehát, hogy álnévről lehet szó.
Testre szabva
A megoldást végül a „férj”, Halmy András szolgáltatta: a név ugyanis nem mást rejtett, mint Haiman Hugót (1881–1932), Kner Ilona férjét, aki tanár volt és műfordító, s aki miután a hadifogságban megtanult oroszul, klasszikus és modern prózát fordított, több orosz szerzőt elsőként ültetett át magyarra. Ő használta a Halmy András álnevet Ilja Ehrenburg Jeanne szerelme című könyvének magyarításakor. Az 1930-ban megjelent kétkötetes regény fordítójaként jól tette, hogy rejtőzködött: az ügyészség a könyvet „a jobboldali sajtó gyalázkodó kritikája után” betiltotta. Két évvel később aztán meghalt, özvegye pedig 1934-ben az egykori műfordítói álnév „testre szabásával” publikálta a maga karcsú művét Halmy Andrásné szakácskönyve címmel.
Haiman Hugó azért is érdekes a családi szakácskönyvtörténetben, mert Kner Piroska említett kézirata minden valószínűség szerint az ő ceruzás és tollal írt javításaival maradt ránk. Az 1913–15 körül keletkezett receptgyűjtemény ügyében évekig folyt a huzavona, a háború miatt a publikálása elmaradt. 1921 végén ismét felmerült, hogy Kner Imre esetleg kiadja, ám ő a szöveget magát nem találta elég jónak, így odaadta a hadifogságból nem sokkal korábban hazatért sógorának, Hugónak, hogy javítsa, stilizálja Piroska mondatait. Hugó felesége, Ilona is jól tudott sütni-főzni, ahogy Kedves Anya, Kner Izidorné Netter Kornélia is, aki Gyomán főzőiskolát tartott fenn a helyi lányoknak-asszonyoknak. Haiman Hugó el is készült a munkával, Kner Imre azonban 1922 nyarán a mostoha viszonyokra hivatkozva végleg elállt a kiadástól. 1923. február 8-án kelt levelében tudatta Piroskával, hogy őt és szakácskönyve kéziratát beajánlotta Kövess Rezsőnél, az Athenaeum Kiadó igazgatójánál.
Piroska szakácskönyve végül nem talált kiadóra, s idestova száz évig aludta Csipkerózsika-álmát a rákosligeti ház padlásán; Haiman Hugó viszont, ha csak álnevével és posztumusz is, „hozzájárult” egy másik receptgyűjteménynek, a felesége művének publikálásához.
Kner Ilona 1933. december 28-án írta meg Gyomára bátyjának, Kner Imrének, hogy az akkor a Hungária Hírlapnyomda művészeti vezetőjeként dolgozó öccsük, Kner Albert szakácskönyv írásával bízta meg (nyilván ily módon tudta támogatni megözvegyült nővérét, akit később Chicagóból is rendszeresen segített): „Kedves Imre! Bercitől kaptam egy megbízást sürgősen összeállítani egy kis füzetet, egy szakácskönyvet.
Tudom, nálatok van Pirkának egy szakácskönyv-kézirata, ha igen, küldd el nekem sürgősen, hogy átnézzem s lopjak belőle. Ha nincs ott, tudasd azonnal, s azt is, hogy ha küldöd, használhatok-e belőle. Csókol sokszor Ilonka.”
Kner Imre postafordultával, már másnap válaszolt a húgának; levelét írógéppel írta, céges fejléces papíron: „…mindnyájan úgy emlékezünk, hogy azt a kéziratot annak idején visszaadtuk Pirkának, hogy értékesítse úgy, ahogy tudja. Kedves Apa is ezt állítja.” Majd azt tanácsolta a pesti Ferenc téren lakó Ilonkának, hogy forduljon közvetlenül a nagynénjükhöz, s esetleg annak fiával, Beczkóy Andrással üzenjen Piroskának Rákosligetre a kézirat ügyében. A fennmaradt levelekben azután minderről több szó nem esik, de mivel Kner Ilona végül a megjelenés után megküldhette a nagynénjének a maga munkáját, gyanítható, hogy mégiscsak létrejöhetett a „deal”, Ilonka valószínűleg felhasználhatta Kner Piroska receptjeit. Egy alaposabb elemzés egyszer majd kimutathatja az esetleges egyezéseket, de laikus szemmel végiglapozva is találhatunk hasonlóságokat a receptek között, ami persze még nem bizonyítja a közvetlen átvételt. A Gyomán őrzött példány két üres oldalán Kner Piroska ceruzás kézírásával találunk bejegyzéseket (diótorta-, csokoládépuding-, kávépuding- és kakaólepény-receptet, sőt egy cím nélküli fahéjas-szegfűszeges-mandulás piskóta leírását is – ezek az 1915-ös gyűjteményben nem vagy másképp szerepelnek, ezzel tehát öt új Kner Piroska-recepttel gazdagodott a gasztronómiatörténet!), egy helyen pedig korrigálta unokahúgát: a 23. oldalon, ahol a paprikás csirke galuskával leírásában azt olvassuk: „Ugyanúgy készítjük el, mint a borjúpörköltet, csak hosszabb ideig főzzük…”, a recept fölé Piroska beírta: Borjúpörkölt kimaradt. Valóban, a karcsú gyűjteményben nem szerepel a borjúpörkölt, Ilonkánál jellemzően olcsóbban és gyorsabban elkészíthető, egyszerűbb ételeket találunk, mint nagynénje csaknem két évtizeddel korábbi kéziratában.
Kner Ilona – Halmy Andrásné – szakácskönyve 1934-ben piacra került. Hogy szerzője miért döntött úgy, hogy álnéven publikálja egyetlen írásművét, azt források híján egyelőre csak találgatni tudjuk – szerénysége mellett Haiman Hugóné talán emléket akart állítani a férje kis híján eltörölt műfordítói tevékenységének a maga (utóbb szintén csaknem egészen eltörölt, de legalábbis elfedett-elfeledett) munkájával.
Erdész Ádám (szerk.): Levelek a Kner család életéből 1938-1949. Magvető Kiadó, 2023, 688 oldal, 7999 Ft
