Éjjel újraéleszteni az aluljáró hideg kövén, nappal elugrani a hányás elől

Sorköz

Milyen lehet ötödéves orvostanhallgatóként megélni a vörös zónát és a szombat estét egy mentős műszakban? Mindez kiderül Imolya Patricia könyvéből.

„És a hullazsákok a kórházon túlra is követnek. Látod őket álmaidban, amelyekből hideg verejtékben ázva ébredsz, miközben a szíved majd kiüti a bordakosarad.” Ezek a sorok származhatnának a világ bármely pontján élő, a koronavírus-járványt a frontvonalból megélő egészségügyi dolgozótól. A pandémia két és fél éve alatt számtalan beszámolót olvashattunk arról, mi folyik a Covid-osztályokon, láthattunk videókat Bergamoból, Dunaszerdahelyről, Aradról.

Elképzelni el tudtuk, milyen lehet ott dolgozni, szkafanderszerű ruhát húzni és a védőöltözettől alig levegőt kapva segíteni azoknak a betegeknek, akik nem a védőruha miatt nem kapnak levegőt, de valójában fogalmunk sem volt, mit érezhetnek azok, akiknek hosszú hónapokig ez volt éjjelük és nappaluk. Magyarországon ez különösen igaz volt, hiszen a kórházakba nem engedték be a sajtót (hiába kérte nyílt levélben 28 magyarországi szerkesztőség, köztük lapunké is), orvosokat és ápolókat maximum név nélkül lehetett megszólaltatni, az információhiány és éhség óriási volt.

Többek között ezért is hiánypótló Imolya Patricia Esetlapok című könyve. Imolya Patricia orvostanhallgatóként önkéntesnek jelentkezett az egyik mentőszolgálathoz, a Covid-járvány alatt pedig sürgősségi osztályokon dolgozott. Évek alatt szerzett változatos tapasztalatait gyűjtötte össze abban a húsz rövid történetben, amit Kórháznovelláknak nevezett el. Olvashatunk nehezen lélegző 120 kilós betegről, akit a negyedik emeletről kell lecipelni és még akkor sem hisz a koronavírusban, amikor alig kap levegőt; folyosókat megtöltő fekete hullazsákokról; összehányt és levizelt mentősnadrágokról; arról, hogy fizikailag és lelkileg is mennyire tud fájni egy mentősnek az újraélesztés, főleg ha egy aluljáró hideg kövén történik, ahol egy 25 éves friss apuka fekszik; drogokról, alkoholról és arról, hogy milyen érzés egy gyászoló családi kör közepén várni a halált.

Vannak olyan könyvek, amelyek azért izgalmasak, mert olyan világba engednek bepillantást, amiről egyébként nincs és nem is lehet közvetlen élményünk, de az exkluzivitáson túl nem tesznek hozzá mást az életünkhöz. Az Esetlapok első néhány történetének elolvasása után azt gondoltam, ez is ilyen könyv. Érdekes, mert fellibbenti a fátylat arról, ami előlünk rejtve van, de semmi több. Aztán továbbolvastam, és beszippantottak a történetek.

Ezekben a Kórháznovellákban ugyanis nemcsak egy mentőegység vagy egy sürgősségi osztály mindennapjairól kapunk információkat, hanem arról is, hogy az ott dolgozó emberek mit éreznek, és hogy bírják ezt az egészet ép ésszel. Nemcsak a koronavírus-járvány alatt, hanem egy egyszerű péntek délután. Hogy milyen érzés az, amikor a még nem végzett orvostanhallgató egy öngyilkos-jelölthöz siet a mentővel, de közben ő maga sem tudja, mi értelme élni. Hogy milyen az, amikor az értelmetlen halállal találkozva azt mondja, kiszáll, nem csinálja tovább, aztán egy hét múlva újra a szirénázó autóban ül, mert nem tud nem ott lenni, nem tud nem segíteni.

Az Esetlapok fontos könyv, tele drámával, vidámsággal, periférián élő emberekkel és kiváltságosokkal, emberekkel, akik segítenek, akik segítségre szorulnak, és akik mi magunk is lehetünk bárhol, bármikor. Imolya Patricia olyan dolgokat ír le, amiket mindenkinek tudnia kellene, ha másért nem, akkor azért, hogy jobban megértsük a magyar egészségügyet és a benne dolgozókat. Hogy ne csak egy világjárvány első két hónapjában tapsoljunk nekik, hanem becsüljük meg őket minden percben. Mert ők azok, akik éjjel kettőkor is addig nyomják az eszméletlen ember mellkasát egy koszos aluljáróban, amíg vissza nem tér belé az élet, és ők azok, akik ezeknek az élményeknek a terhét akár életük végéig is cipelik.

Imolya Patricia: Esetlapok – Kórháznovellák, Athenaeum Kiadó, 2022, 208 oldal

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.